Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
TÜNDÉRMESÉK Aranykácsa Volt a világon, hun nem volt, egy szögíny asszony. Annak a szögíny asszonynak volt egy fia mög egy lánya. Nagyon szögínyök voltak, és az asszony betegös volt. És a lányt Juliskának hívták, a fiát mög Józsikának. Oszt möghalt az édösanyjuk, addig betegösködött. Hát, mit volt mit tönni, el köllött nekik mönni bujdosni, szolgálatot keresni. A kislány összeszödte a ruhácskáját, a kis gyeröknek is, csomóba kötte a pakkocskát.* Egy kis önnivalót töttek, oszt akkor elindultak világgá. Möntek, möndögéltek, hetedhét ország ellen, az Óperenciás tengörökön túl, az üveghögyekön innen, a korpakazlakon túl. Hát, ahogy mönnek, möndögélnek, nagy pusztaságra értek. Nem láttak se házat, se semmit, csak bolyongtak a pusztaságban. Aztán mög beleértek égy nagyon nagy erdőbe. És akkor - borzasztó nagy erdő volt -, hát öttek.* Mán kevés volt az önnivalójuk. Egyször oszt azt mondja Józsika Juliskának:- Hé - azt mondja -, Juliska! Én olyan szomjas vagyok, majd’ möghalok szomjan! Azt mondja:- Hát várjál mán, kis öcsikém, majd iszol - azt mondja.- Itt nincs - azt mondja - séhun se víz! Mönjünk mán arrébb, hátha tanálunk valahun vizet vagy forrást vagy valamit. Hát, ahogy mönnek, möndögélnek, előtanálnak égy nyomot, abban volt víz. Medvenyom volt. Azt mondja a kisfiú:- Én mán ebbűi iszok. Azt mondja:- Né igyál kis öcsikém belűle, mert medve löszöl! És akkor mönnek tovább, mönnek, möndögélnek, égyször tanálnak mögen nyomot. Abban mögen nagyon szép tiszta víz van. Olyan szomjas volt a kisfiú.- Én mán nem bánom, nénikém, ebbűi mán iszok, olyan szomjas vagyok, majd’ möghalok szomjan!- Né igyál, kis Józsikám! Majd csak tanálunk valahun olyan izét, ahun majd ihatunk. 22
