Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
- No - azt mondja csak szeresd is a fiamat, az Imrét, csak nagyon jól tud harcolni a mi fiunk is, de a Sándor, az még sokkal bátrabb, mint az Imre. És akkor égy napon osztán elment az Imre a komornyikékhoz Emmuskát meglátogatni. Az Eszter osztán tudta, hogyhát a Sándor Emmuskát szereti, aztán azt is tudta, hogy a gróf a Sándort nagyon szereti. És azt is, hogy ez a gróféknak a fia. Érözte aztat, hogy mán üdeje* lösz, hogy elmondja a titkot! Fölöltözött szépen, és béjelöntötte magát a gróféknál. S mondja a grófnénak, hogy:- Úrnőm - azt mondja -, ideje, hogy a valóság kiderüljön most mán... ami ezelőtt, a kisfiú születésekor történt. S akkor a gróf is otthon volt. Behívták a szobába, a gróf és a grófné, oda leültették Esztert, és akkor az Eszter elkezdte mesélni az úrnőnek, hogyhát:- Mikor az úrnőnek a kisfia születött, akkor a dada, ahogy pólyázgatta az ablakban, égy sas madár lészállt és elvitte pólyástúl. A dada akkor mög is szökött, mögijedt és elszökött. Az úrnőm nagyon beteg volt, nem volt eszméletin, és épp akkor születött a komornyiknénak az a kisfia, akit mán mostan fölneveltek nagy fiúnak, az Imre herceg. Az nem az úrnőnek a gyermeke, Imre herceg, az a komornyiknak a fia. Úgy könyörögtek, hogy csak adják ide, mert ha úrnőm mégtudta volna, hogy elveszött a kisfiú, elvitte a madár, akkor talán nem is élte volna túl. És azért kértük el a komornyikéktúl a kisfiút a Sándorka helyétt. A Sándorka az úrnőmnek a saját gyermeke. Én neveltem kis korától fogva idáig, mert én itt voltam az úrnőméknél szobalány, de engöm a tündér elvarázsolt, és ki köllött ménni énneköm ezt a kisfiút fölnevelni. Énrám bízta mindén tudományát a tündér. És mostan kötelességömnek tartottam helyre hozni eztet, hogy mind a kettőjüknek, a gróf úréknak és a komornyikéknak is méglégyen a saját gyermékük, hogy égyezzenek még. Tovább mán nem tudom... Én evvel átadom a Sándorkát mint apjának-anyjának! De a Sándorka annyira ragaszkodott az Eszterhöz, hogy azt mondta Eszternek, nem szabad séhova űtűle elmaradni, mindig ott légyén körülötte. Hát oszt, a gróf azt mondta:- Hát én nagyon szeretőm a Sándorkát is, az Imrét is nagyon szeretőm, mert miink* neveltük. Hát, most mit csináljunk, hogy nem akar az Imre a komornyikékhoz ménni? De osztán mondta a gróf a gyeréknek:- Hát űk nevelték kiskorától, de emez, a Sándor a saját gyerekük. Hát 193
