Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
bárók, hercegök, hégyésseggű gubemátok*, és aztán tartott nagyon a lakodalom, a két öreg majdnem madarat fogtak az örömben. No, aztán mikor vége lőtt a lakodalomnak, és akkor örvendöztek az öregök, majd’ madarat fogtak az örömtűl. És aztán oszt évek múltak el, hát égyször születőit neki, az erdészéknek égy kisbabájuk. Az öreg házaspár nagyon boldog volt, mert az unokát, a fiuk után, újra az unokát fürdethette az öreg mama, kedve szerint. Ezt nem köllött neki évekig fürdetni, hogy mögelevenédjen, ez megelevenedett, mihánt megszületőn. Szaporodtak az unokák, a másik esztendó'ben még másik született. Volt oszt az öregüknek a gyerékéket ápolgatni, nevelni, szeretni. Utóbb osztán mán úgy elöregödtek, elkezdőit osztán az öreg mama betegösködni, nem sokára oszt az öreg mama méghalt. S aztán nem soká követte az öreg embér is. Nagyon sokáig gyászolták az erdészék űket, mert nagyon jóban voltak égymással, mög aztán a kis csöppsígök évek múltán is emlégették a jó öreg papát még mamát. És aztán ők éldégéltek boldogan, a családjukkal égyütt. Még most is élnek, ha még nem haltak... Eszter tündér Volt a világon, hun nem volt, égy gróf, és annak a grófnak volt égy komornyikja.* A gróf is új házas volt még a komornyikja is. Csakhogy a grófnak el köllött ménni nagy vadászatra. Úgy, hogy a vadászat égisz hónapig is eltartott. Nagyon nagy erdő volt ottan. Azalatt még odajárt vadászni, az alatt az idő alatt született nekik kisbabájuk, s volt náluk égy lány, Eszternek hívták. Hát osztán az asszony nagyon beteg volt, úgyhogy nem nagyon tudott magárúi sémmit sé, a grófné. S mögkörösztölték a kisfiút, a körösztneve Sándor létt. És akkor mán ez két hete volt, kéthetes volt a kisbaba, égy ideig az asszony magához tért, de mindénnap olyan nagyon beteg volt, hogy egész óraszámra is eszméletlen volt. Égyször oszt az törtínt, hogy a lány pólyázgatta a kisbabát. Nagy ablak volt, aztán pólyázgatta. Égyször csak bécsapott oda, az ablakba égy sas madár, és elvitte a kisbabát az ablakbúi, mán akkor bé is volt pólyáz- va. A dajka osztán nagyon rosszul lőtt, mindján osztán még is lógott a kis dajka, mert nagyon mégijedt, s ez alatt az üdő alatt a komornyikéknál is mégszületétt a kisbaba. 189
