Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
És akkor a lány megcsókolta a királynak a kézit, köszönte a jóságát. És akkor mondta a lány, hogy ű nem érdemli mög ezt a szeretetöt, mert ű nagyon szégíny lány. És akkor mondta, hogyhát:- Nem baj, azért né sírjál, lányom, ha szégíny vagy is, most mán boldog leszel! És akkor mondta oszt a király, a fiatal király:- Mondd kedvesöm, merre vannak a testvérjeid még a szüleid? Én mindannyiótokat boldoggá akarlak ténni! Nekém van mindéném, amivel űket is boldogíthatom.- Ó - azt mondja -, az én szüleimnek a háza nagyon messzi van ide... A testvérjeimet még, hogy hova léttek, azt mán nem tudom. És akkor a király azt mondta neki:- Na - azt mondja -, azért el fogunk ménni téveled, föl fogjuk keresni a szüléidét! És összeszödték magukat, a királyfi mög a lány, oszt elindultak a nagy útra. Ménnek, méndégélnek, hetedhét országon túl, az Óperenciás tengeren innen, a korpakazlakon túl, az üveghégyeken innen... Hát, föltanálták sokára, nagyon sokára... Csak mikor mikor méglátták, hogy bémén a legkisebb lányuk a szép, deli, fiatal királlyal, nagyot néztek a szülei. S a tetsvérje is otthon volt, mind a kettő. S mingyán kérdözték, hogy hogy maradt ottan... borzasztó nyöszörgés volt...- Mink úgy mégijedtünk, hogy még szóhoz sé tudtunk jutni, csak elszaladtunk, oszt addig szaladtunk, míg haza nem értünk.- Én még, látjátok, ott maradtam! Ez a nagyon jó fiatalembér... ez volt abban a borzasztó szörnyeteg alakban. És akkor mégszólalt a királyfi is:- Én voltam az, aki olyan borzasztó keserves nyögéssel elijesztöttem, aki csak felém jött. És itt van ni, ez az angyal, aki nem ijedt még tűlem, és - azt mondja - mégméntétt ettűl a borzasztó szenvedésémtűl. Mert ha ű oda nem nem jön, még máma* is abban a csúnya szörnyetegbőrben vagyok, szenvedők még máma is... És ma azért gyüttünk, hogy az apám azt mondta, hogy vigyük el az egész családot, és nagyon boldoggá akarjuk ténni! És akkor izéitek még, tanakodott a család, szégíny család, hogy nem érdemöljük mög így mög úgy...- Nem úgy van az - mondja a királyfi -, nem köll szerényködni, hanem elfogadni a szeretetünköt, meghívásunkat, mivel ez a mentőangyal 176
