Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
dag volt hogy elviszi onnan a háztúl. De azt mondta a gazdája, hogy nem engedi mög, hogy Ali baba a házat elhagyja, míg ű él. Mindég ott köll neki lakni, mert űneki az őrző angyala volt, mert az embör az életit, mindénit csak Ali babának köszönhette. Osztán mög kitűzték a lakodalmat, nagy esküvőtt csináltak. Nagy lakodalom volt, ittak, öttek, tökbe szartak, annál mécsöltek... Idáig tartott a mesém. Nincs tovább! Mögböcsülhetetlen lakat Volt a világon, hun nem volt, hetedhét országon is túl volt égy nagy- nagy, nagy bű szoknya. És annak volt irgalmatlan sok ránca, és annak a ráncábúl én ezt a mesét onnan csípáztam ki.* Volt a világon, hun nem volt égy bűvész. Ennek a bűvésznek volt égy nagy bűvészkönyve. És akkor elkezdte olvasgatni, ebbűi a bűvészkönyvbűl mégtudta, hogy van égy barlang, és akkor abba a barlangba bémén, és ottan mégtanálja a mégbécsülhetetlen lakatot. És elmént ez a bűvész égy szégény embérhöz. Annak a szégény embérnek volt égy fia, Lamentnak hívták. S nagyon kérte a bűvész a szégény embért, hogy űneki erre a gyerékre nagyon nagy szüksége volna, adja neki. Hát az embér nem nagyon akart a fiátúl mégszabadulni, de mégis nagyon rimánkodott:- Adja mán ide! Nem lész magának ebben sémmi bántódása! A fiút én gazdaggá tészém. Hát osztán, fizetött az embörnek pénzt, valamennyit mégis, hogy kárpótolva légyén a gyerék. És akkor elméntek, a gyerék osztán elköszönt az apjátúl, oszt méntek, méndégéltek a bűvésszel... És ahogy mönnek, möndögélnek, béértek az erdőnek a közepibe. A bűvész ottan léült, a gyeröknek is:- Üljél lé - azt mondja -, elfáradtál, én is elfáradtam, majd pihenünk. Addig oszt ű olvasta az izét, a bűvészkönyvet. Égyször oszt azt mondja a fiúnak:- Hallod-é, fiú?! Nemsoká, égy tíz perc múlva ebbűi a barlangbúi tűz gyün ki, és neköd bé köll mönni. Nem égsz té ottan még, aztán mihánt bémégy a barlangba és lösz - azt mondja - sötétsíg, de osztán mögvilágosodik a szémed. Osztán ott látsz... - azt mondja - égy gyö162
