Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Kimönt, Ali baba mög figyelmes lőtt, hogy mért mönt ki. S akkor Ali baba mögleste, mert mindén kocsihoz fölmönt. S elkezdte mondani a tömlőkbe meg mindnyájukhoz odakint, hogy:- Majd ha kavicsot hajítok, az lösz a jel. Hogyha háromszor kavicsot hajítok, akkor hasítsátok a tömlőt oszt gyertök, mert kivégezzük a legnagyobb ellenségünket! De oszt résön legyetek! Hát osztán Ali baba ezt most kihallgatta, és akkor űk bémöntek. Hívták Ali babát, hogy mönjön be vacsorázni. Azt mondja, hogy hát:- Csak vacsorázzanak, énvelem né törődjönek, mert énneköm oda- kinn sok dolgom van. Oszt akkor Ali baba akkor égy katlan* alá gyújtott, kimönt a kocsihoz, amelyikben az olaj volt. Nem szólt ű sénkinek sé sémmit sé, föltött égy nagy üst olajat forrni. Aztán akkor, mikor mán forrt az olaj, vött égy literés kancsút*, oszt akkor szép cséndésen teli mert égy edínyt forró olajjal, és akkor odamönt a kocsihoz, az első tömlőhöz. Szépen föllépött a kocsira, és mindön tömlőbe égy liter forró olajat öntött. Mind a harminckilenc tömlőbe. Mikor oszt a harminckilencediket töltötte - mert a szájuk tátva volt -, elrejtette gyorsan az üstöt*, s akkor nyugodtan bémönt a gazdájához. Mán akkor mögvacsoráztak. Összeszödte az edényt Ali baba, és akkor bémönt, osztán mondta a gazdának:- Most mán - azt mondja - eljárt az idő... ... mögágyaz a gazdájának, mögágyaz az olajkereskedőnek is, s mondja, hogy tessék most mán léfeküdni, mert itt van az idő, hogy mindönkinek lé köll feküdni. A gazda lé is feküdt, de az olajos, az olajárus kicsit úgy tétovázott, várt kicsit, égyször osztán léfeküdt. Látta, hogy mán itt az idő, hát kimönt, hogy majd jelt ad a rablóknak. Ali baba mög kimönt lopakodva, cséndésen utána, mögleste, hogy mit csinál a vezér, mert ű mán tudta akkor, hogy vezér, rablóvezér, és hajigálja a kancsót, és sémmi sé... Akkor mögén hajít, még jobban, akkor osztán sémmi sé... És akkor bémönt a szobába, hogy né végyék észre, hogy olyan sokáig kisurrant. És akkor bémönt, akkor oszt nagyon kedvetlen lőtt, séhogy sé tanálta a helyit. Akkor oszt mögén fölkereködött, kimönt osztán, mögnézte égyőnkint a tömlőket. Oszt nagyon elkeserödött, hogy hát mind halott, möghalt mind a harminckilenc emböre. 159
