Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Hát, mit csináljonak, mindjárt mögfogták azt az embört. Hiába kö- nyörgött, nem ért semmit se, a rablók mögfogták, osztán kétfelé hasították. És a légközelebbi fára fölakasztották. És akkor várja a felesíge az embört... Nem mén... Elmúlik égy nap, osztán elmén osztán a testvérjihöz. Mondja neki, hogy hát még most sé gyütt haza az ura. Mi törtínt vele? Mondja osztán, hogy:- No - azt mondja -, lögyél nyugodt, mindjárt elmék én, oszt szétnézök! Elmönt az embör az erdőbe. Hát, mikor odaér, látja ám a barlang előtt, ottan van égy fára fölakasztva a testvérje. Mindjárt tisztában volt vele, hogy biztosan nem tudott kigyünni, elfelejtötte az izét... mondást, oszt az ajtó nem nyílt ki, a haramiák ott érték, osztán mögölték. Hát, az embör mindjárt a zsákot a hóna alul kivötte, mert zsákkal mönt, lévötte a fárűl a testvérit, oszt elvitte haza. Mondja osztán a testvérjinek:- Hát, mán - azt mondja - nagyon pínzvágyó volt az urad, itt van - azt mondja -, a haramiák mögölték, a barlangbúi nem tudott kigyünni, és a haramiák mögölték, oszt széthasították. Hanem mondjad mindönkinek, hogy az urad hirtelen möghalt, né szólj sénkinek sé sémmit. Ha mán így történt, adok én neköd annyi pínzt, ha mán az urad így járt, hogy möghalt, urasan mögélhetsz belűle, csak sénkinek égy szót né szóljál! És akkor mondta oszt a testvérje:- Szét van hasítva a halott, de ezt össze kék varrni! Majd elmék én - azt mondja -, keresők olyan embört, aki összevarrja. El is mönt oszt égy magányos susztér* embörhöz, akinek nem volt sé segédje, sé inasa, csak maga dolgozott.- No - azt mondja, béköszön hozzá jó embör - azt mondja -, menynyiért varrna össze égy halottat?- Száz darab aranyért!- All az égyezsíg, jól van, de - azt mondja - abban is állapodjunk mög, hogy a szömit békötöm ám, mikor majd mögyünk, vezetőm oda.- Nem bánom én - azt mondja. Hát oszt, a susztér mindjárt fölkelt a háromlábú kisszékrűl, az embör mög békötte oszt a szömit a susztérnak, oszt vezette. Oszt mikor odaért, kioldta a szömit, és akkor odaadták neki a halottat, hozzáfogott varrni. Mikor oszt mögvarrta a halottat a susztér, akkor mögén békötte a szömit, oszt úgy vezette vissza a susztért, vissza a házába. Osztán kiterítötték oszt a halottat, a népek osztán gyüttek, látogatni möntek. 156
