Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)

Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék

- Hát - azt mondja - apám, nincs énneköm kedvem a nősülésre, énneköm olyan üres az élet - azt mondja.

Addig beszéltek oszt a szülei is, még az anyja is, hogy mégis rászánta magát a nősülésre. Mikor osztán mögmondta osztán az izének, a lánynak, hogyhát akar-é felesíge lönni, azt mondja:-Hát, ha mán idehoztál... Énneköm, igaz - azt mondja-elátkozott szüleim voltak, mert égy elátkozott királyi család voltunk, mert égy tündér minket elvarázsolt, és én nem tudom mögtanálni a szüléimét soha. És mostan, hogyha édös szívem, mög vagy elégödve velem, nem bánom, ha férj és felesig löszünk. Én szeretni foglak tégöd nagyon, mert té engöm mögváltottál.

És akkor nagyon mögörült a királyfi, nagyon. Mondta a fia az apjának:- Na, apám - azt mondja -, mostmán nem löszök búskomor soha, mert most mán mögtanáltam azt, aki engöm fog vigasztalni, ha szomorú lönnék is.

Nagyon örült a király, hogy a fiát ögyször csak boldognak mög mögelégödöttnek látta. Kihirdette az országban a király, hogy ügyetlen égy fia mögnősül, és nagy lakodalmat csináltatott a fiának. Möghívta az egész országbúi az előkelősígöket, bárókat, hercegöket.

Hét nap tartott a lakodalom! Én is ott voltam, aztán tökhajbúl volt a cipőm, sárgadinnyehajbúl volt a sarkantyúm... Ott volt a Duna is mög a Száva is, Dráva is, bunkós bottal bé volt zárva... Osztán nagyon jó kedvem volt, táncoltam irgalmatlanul... És akkor addig hátráztam a táncot, kihasította a cipőm sarka a Szávát mög a Drávát... És akkor Mariska is ott volt, hát osztán beleesött a vízbe, én mög nagyon mögijedtem, mit csináljak, hogy húzzam ki? Osztán arra gyütt égy kutya, osztán oldalba vágtam. Mindjárt csinált hirgéset-horgosat, oszt beleakasztottam Marikának az orrába, azt mondtam, hogyhát sonka. így möntöttem mög a kis Mariskát az éhhaláltúl.

Aztán mostan itt a vége! Még most is élnek, ha mög nem haltak, az új pár...

Ali baba

Volt égy nagyon szögíny embör, s annak a szögíny embörnek volt égy kecskéje. Oszt elhajtotta az erdőbe legelni. Hát oszt ahogy legelteti az erdőben a kecskét, égyször csak látja, hogy hát embörök gyünnek mögpakolva zsákokkal, és odamönnek égy barlangszerű ajtóhoz. Ű oszt elhúzódott, hogy űtet né vögyék észre.

153