Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Adattár
ADATTAR A következőkben az első világháború, és kisebb részben a lezárásaként tekinthető proletárdiktatúra, majd román megszállás időszakának hódmezővásárhelyi halottai, hősök és áldozatok sorakoznak hosszú oldalakon át. Az évtizedes adatgyűjtés révén az eddig ismertekhez képest megdöbbentően nagy számú, valamivel több, mint háromezer áldozat személye vált ismertté. A város akkori, a mainál lényegesen nagyobb kiterjedésű közigazgatási határain belül, így a későbbiekben az Orosházához csatolt pusztai részen, az önálló községgé szerveződött Vásárhelykutas (Székkutas), Kardoskút és Mártély területén élők mellett szerepelnek itt a vásárhelyi születésű, de innen időközben elköltözött személyek is. A kardoskúti emlékműre felvésett hősi halottak részben a szomszédos Orosháza község kötelékébe tartoztak, tényleges lakóhelyük, birtokuk, illetve kenyérkereső tevékenységük révén azonban Hódmezővásárhely e távol eső határrészéhez kötődtek. Több, a városhoz egyéb módon kapcsolódó áldozat is bekerült a kötetbe, így a középfokú oktatási intézmények vidéki növendékei, miután nevüket itt emléktáblák is őrzik. E szomorú névsorban helyet kaptak a világháború egykori, ott szerzett betegségük folytán csak évekkel később elhunyt katonái is. Terjedelmi és szerkesztési szempontokból kimaradtak viszont az itteni hadikórházakban elhalálozott vidéki és külföldi, osztrák, cseh, morva, horvát stb. nemzetiségű katonák, a betegségben, baleset vagy öngyilkosság folytán szintén itt elhalt orosz, szerb, montenegrói, olasz és román hadifoglyok, továbbá az 1919- ben itt eltemetett román katonák. A város temetőiben nyugvó 60 idegen katonáról és 21 hadifogolyról a levéltárban egyébként fennmaradt egy teljesnek tekinthető, hivatalos használatra készült kimutatás, amelyet a felekezeti anyakönyvek, illetve a temetői nyilvántartások alapján röviddel a háborút követően állítottak össze. Az adattárban a nevek az akadémiai helyesírásnak megfelelő betűrend szerint követik egymást, a magánhangzók hosszú és rövid párjai (a-á, e—é stb.) azonos betűnek, a kétjegyű mássalhangzók (cs, ez stb.) tagjai viszont külön betűnek számítanak. Azonos nevek esetében a születés sorrendje a meghatározó. Az egyes személyekhez kapcsolódó szócikkek - az eltűnteket holtnak nyilvánító bírósági végzések tárgyszerű felépítésének mintájára - az illető személyi, katonai adatait tartalmazzák, és a sorsát mutatják be a rendelkezésre álló ismeretek mértékében. Általában a puszta tényanyagot adjuk közre, a levelekből, sajtóból és kiadványokból kiragadott idézetek a háború valóságát, a kor szellemét és hangulatát igyekeznek érzékeltetni. Az egyes szócikkek - általában az alábbi sorrendben - a következő adatokat tartalmazzák: Név Egyazon személy nevének a forrásokban eltérően szereplő írásalakja esetén az anyakönyvi bejegyzés volt az irányadó, megjegyzendő azonban, hogy olykor a születési, házassági és halotti anyakönyvek is egymástól eltérő változatot tartalmaznak. Besorolásuknál a hangalak lett az irányadó, így a sorrendet nem befolyásolja a rövid- vagy hosszúhangzós írásmód (pl. Kiss és Kis, Soós és Sós). A nevekhez csatlakozó megkülönböztető, vagy ragadványneveket, illetve kezdőbetűjükre rövidült alakjukat (pl. Cz. Nagy) teljes értékűnek vettük az ábécébe történt besoroláskor, amennyiben hivatalos 59
