Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - A hősök emlékezete
nek és önfeláldozásuknak kidomborítása, a nemzet együvé tartozásának kinyilvánítása és ezeken keresztül a jobb jövőbe vetett hit a gyászon felülemelkedő ünnepéllyé tették a rendezvényeket. A hősök haláláért a legméltóbb erkölcsi elégtétel haláluk értelmének a visszaadása lehetett. „A hősök vérének hullása nem volt hiábavaló, mert új nemzeti érzés sarjadt belőle, mely visszaszerzi régi határainkat” - hirdette például az egyik szónok.94 A hősök kultusza a megrendült nemzeti tudat helyreállításának és állandó erősítésének, a nemzet előtt álló feladatokra történő lelki felkészítésnek az elsőszámú eszköze lett. Horváth Gyula ezredes a kutasi hősök emlékoszlopa előtt arról beszélt, hogy „a hősök lelke itt van közöttünk s ezek a lelkek számon kémek, felelősségre vonnak, tettek sarkalnak s a jövő nagy küzdelmére új fiúkat kémek a magyar anyáktól”.95 A közélet egészét átható revizionista szellem nem hiányozhatott az egyházi vezetők ünnep beszédeiből sem. Ezek a gondolatok uralták a Hősök napján tartott megemlékezéseket is, ahova rendszerint kivezényelték a tanulóigúságot, a levente fiatalokat, mint a kitűzött célok valóra váltásának legfőbb letéteményeseit. Olvasva a hazafias szólamokkal telítődött, a rangos vendégek tiszteletére adott díszebédekkel, vacsorákkal, a pohárköszöntők sorával folytatódó ünnepségekről a beszámolókat, és ugyanakkor az állam által juttatott járadékból tengődő özvegyek, árvák és rokkantak, a valós és vélt sérelmeik alapján magukat a társadalom számkivetettjeinek érző hadi- gondozottak sorsáról számot adó cikkeket és iratokat, ellentmondásos kép bontakozik ki a hősök hivatalos szintre emelt kultuszáról. A kiábrándultság magyarázat lehet a hősi halottak összeírásakor rendre megmutatkozó lanyha adatközlési kedvre is. A második világháborút követően beállt gyökeres politikai fordulat a legalább bizonyos erkölcsi elégtételt nyújtó, hivatalosan kijáró tisztelettel is megfosztotta a háború kárvallottjait. A győztes által képviselt ideológia elfordult az első világháború, mint imperialista célokért folytatott háború hősi halottaitól is. A hősök kultusza pedig - amelyet a Trianon után nyíltan felvállalt revizionista politika nacionalista, irredenta tartalommal töltött meg - eleve nem kívánatossá lett a megszálló hatalom és hazai kiszolgálói szemében. Ebből következett a Hősök napjának elsorvasztása, a nagy kiterjedésű hősi temetők „racionális” okokból történő felszámolása, a veszteségkutatások megszüntetése, amely a feleslegesnek nyilvánított veszteségi kimutatások kiselejtezéséig elment.96 Ez a felfogás távolította el évtizedekre a vásárhelyi városháza lépcsőfordulójából Pásztor János „Fahonvéd”- jét is. A hősi emlékművek többsége azonban - nem is a gyakran vitatható esztétikai értékének, inkább kegyeleti jellegének köszönhetően - átvészelte ezt az időszakot. Vásárhelyen a kiterjedt tanyavilág módszeres felszámolásával feleslegessé vált külterületi iskolákkal együtt tűnt el, szerencsésebb esetben áthelyezésre került több emlék. A belsőerzsébeti tábla így ma az újvárosi templomban, a pusztafeketehalmi tábla pedig mükőkeretbe felállítva a kutasi emlékoszlop mellett látható. A belsőszőrháti emlékművet a sóshalmi iskolához mentették át. A rendszerváltás éveitől e beszédes kordokumentumokon részben felújultak a megkopott feliratok. A mártélyi polgárok lelkesedése a község temetőjében még 1989-ben emlékművet állíttatott a világháborúk helybeli áldozatainak, erre húsz ismert első háborús hős nevét is felvésték. E háború halottai emlékének külön is adóznak a Kincses temetőben 1997-ben felavatott Hősök Kertjének jelképes fejfái. 51
