Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Dr. Lázár János: Előszó
Tisztelt Olvasó! A történelem odafelé íródik, de visszafelé olvasódik, tartja a mondás. Ezzel a kötettel egy régi adósságát törleszti a város, azoknak, akik innen indultak el, mosolyogva, elszántan, vagy éppen megszeppent fiatal arccal, és most valahol a messzi Dolomitok, Doberdó fennsíkja, Przemysl vára, az Ojtozi-szoros fenyői, Gorlice mezeje, a sabáci Duna-part sziklái őrzik örök álmukat. Az utókor erkölcsi kötelessége tehát a hősi halottak emlékének ápolása. A rendszerváltó országban Hódmezővásárhely volt az első település, amely a személyre lemenő adatközlést biztosító kötetben emlékezett meg a második világháború és a fasizmus áldozatairól. Most, az első világháború kitörésének 90. évfordulójára, a város ugyanígy adózik korábbi hősi halottainak. Rendkívül súlyos véráldozata mintegy fel is jogosítja, hogy az ország nyilvánossága elé tárja azt. Ismeretes, hogy a Monarchia katonaállítási politikája, tekintettel a hátország gazdasági érdekeire, az átlagot jóval meghaladó mértékben vette igénybe a mezőgazdasági jellegű vidékek hadköteles korú férfilakosságát. A másfél évtizedes adatgyűjtés révén a korábban ismerthez képest itt megdöbbentően nagy számú, közel háromezer áldozat személye vált ismerté. Emlékezzünk rájuk, hiszen még ez a régmúlt háború is velünk él! Velünk él elsősorban a hiány. Az az űr, amelyet ezek az elveszett nemzedékek hagytak maguk mögött. A hiányzó nagyszülők, és dédszülők, a hiányzó mosolyok és nevetések, a hiányzó gondoskodásuk és szeretetük. Ahogy nagyon szépen megfogalmazta Radnóti: „Hol van az éj? Az az éj már vissza se jő soha többé, mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. - Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.” Mi egy sokkal szerencsésebb nemzedék vagyunk. Nekünk úgy tűnik, a béke és gyarapodás jutott osztályrészül. Amikor a mindennapok gondjai ránktelepednek, idézzük emlékezetünkbe, hogy mi válthatjuk valóra mindazt, amiről ők csak álmodhattak. Dr. Lázár János Hódmezővásárhely polgármestere
