Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - A város embervesztesége
Az 5. honvéd gyalogezred a galíciai orosz harctéren, főként Przemysl várának védelmében, illetve az azt követő hadifogságban szenvedte el veszteségeit, míg az utódjának tekinthető 302. honvéd gyalogezred leginkább az erdélyi román fronton. A 46. gyalogezredtől az orosz, majd az olasz front, különösen a Doberdó-fennsík követelt súlyos véráldozatot. A huszárok számára meghatározóan az orosz, a tüzéreknek pedig olasz front bizonyult a legtragikusabbnak. Az egyik helyi lap 1921 tavaszán közreadta a fogságból 1919 márciusától hazatért vásárhelyiek névjegyzékét, ez 653 nevet tartalmazott. Ismert ugyanakkor, hogy már 1915- ben megkezdődött a rokkant hadifoglyok kicserélése, és az Oroszországban zajló forradalmi események hadifoglyaink tömegesebb hazaáramlását tették lehetővé. (A Távol- Keleten rekedtek tengeren történő hazaszállítására csak évekkel később, nemzetközi gyűjtést követően kerülhetett sor.) Az életjelt adó eltűntekről szóló, és nyilván közel sem teljes körű híradásokban, a veszteséglajtromokban és egyéb forrásainkban valamivel több, mint kétezer fogságba esett vásárhelyi katona neve olvasható. A Monarchia egészére kimutatott adatok szerint a háborúban részt vett 9 millió katona 18,9%-a esett hadifogságba. Miután pedig az 1920. évi népszámlálás az összes veszteségnemek figyelembevételével és a megye összes népességének számához viszonyítva a legsúlyosabb áldozatot Csongrád- ban mutatta ki, a Vásárhelyről fogságba esettek számát akár 3 ezer főre is tehetjük. Az óvatosabb becslés mellett szól, hogy azon alakulatoknak, melyekben a vásárhelyi katonák legtöbbje szolgált, az összeomláskor sikerült kijutniuk az ellenség gyűrűjéből. A vásárhelyiek nagyobb részt még 1914-1916-ban, Galícia és Volhínia területén estek orosz, az 1914 végi szerbiai visszavonulás során szerb, az 1916. évi erdélyi betörésnél román, az isonzói csatákban, majd a piavei átkelésnél, végül pedig a front 1918 őszi felbomlásakor olasz, és szintén az olaszországi harctéren, még 1917 végén francia fogságba. Adattárunkban közel 350 hadifogoly áldozat szerepel, és számukat még emelhetik az ugyancsak fogságba esett, de életjelt már nem adott eltűntek. (Mintegy félszáz volt hadifogoly a hazaérkezését követően hunyt el, őket a betegségben elhaltak közt vettük számba.) Vásárhely minden hetedik-nyolcadik hősi halottja fogságban maradt oda, háromnegyed részben Oroszország távoli vidékein, többnyire szibériai (Tockoje, Berezovka, Novo- nyikolajevszk, Peszcsanka, Nyikolszk-Usszurijszk stb.) és turkesztáni (Taskent, Szamar- kand, Csardzsuj stb.) hadifogolytáborokban. A sorrendben a román fogság áldozatai következnek, főként a sipotei (Sipotele) láger embertelen viszonyait vádolva, majd az olasz, a szerb és végül, elenyésző számban, a francia hadifogságból haza nem tértek. Valószínű, hogy köztük túlélők is akadtak, ezt példázzák a Szovjetunióból hosszú évek múltán szórványosan még életjelt adó, ott rendszerint családot alapított és esetenként haza is térő egykori eltűntek. Az ismert adatok szerint a vásárhelyi háborús halottak 37%-a elesett vagy sebesülés következtében halt meg, 16%-uk a harctérről eltűnt, 13%-uk hadifogságban halt meg vagy tűnt el, 32%-uk betegségben, 2%-uk pedig - hasonló arányban - baleset következtében és öngyilkosság folytán halálozott el. Az utóbbiak tettét főként gyógyíthatatlan betegségük, magatehetetlen rokkanttá válásuk motiválta. Minden ezer bevonultból tehát meghalt 190 fő. Ebből 62 elesett, illetve sebesülésébe halt bele, 27 a harctérről nyomtalanul eltűnt, 22 hadifogságban halt meg vagy tűnt el, 55 betegségben halt meg, 3 baleset áldozata lett vagy öngyilkosságot követett el. A fennmaradó 21 elhalálozásának a körülményei közelebbről 42
