Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - Lovasság
A németek sürgetésére hadvezetőségünk 1918. július második felében négy gyaloghadosztályt szállított a francia hadszíntérre és hadosztálylovasságként négy századot, köztük a 4. huszárezred 6. és 5. századát. Kiképzés után két hadosztály, kötelékükben a 4. huszárezred 6. százada Metz és Verdun között augusztus 23-án arcvonalba került, és visszaverte a franciák támadását. A hadosztálylovasság huszárjai járőrökre oszolva a golyózáporban is fenntartották az érintkezést az ellenséggel, annak mozdulatairól jelentést küldtek és biztosították az összeköttetést a hadosztályok egyes részei között. A mozgósítás alatt állították fel Szegeden a 3. népfelkelő huszárosztályt, amelyet szeptember 1-jén az orosz harctérre vittek. Krakkónál estek át a tűzkeresztségen, 1916 júniusában azután szinte az egész osztály fogságba esett.68 A VII. temesvári hadtest területéről nyert kiegészítést még a soproni 3. és a marburgi 16. huszárezred. Az előbbi pótteste Aradon, az utóbbié Debrecenben volt. Mindkét ezred a pozsonyi 2. lovashadosztályba tartozott, amelyet az Oroszország ellen mozgósított haderőkkel augusztus 5-6-ára virradó éjjel kezdtek felvonulási körletébe szállítani. A hadműveleti lovasfelderítés keretében a huszárok augusztus 15-én lépték át a határt, és másnap Wladimir Wolynskij városnál estek át a tűzkeresztségen, majd 21-én a turynkai ütközetben értek el sikert. A hadosztály október 4-8-án eredményes halogató harcokat vívott, biztosítva ez által a német 9. hadsereg visszavonulását. Az őszi hadjárat során a huszárok az október 23-ától 26-áig Iwangorodnál súlyos harcokat vívó 1. hadsereg balszárnyát fedezték a Hauer lovashadtest kötelékében. A Visztulától északra 1915. május 11-étől előnyomuló 1. hadsereg jobbszárnyán a hadosztály egyik lovasdandára nyomult előre, ezt azonban az oroszok nagy erőkkel megállították, és ellentámadással védelemre kényszerítették. Másik dandára all. lovashadosztállyal együtt a Sanig tört előre, megtartotta a jaroslaui hídfőt és átkelt a folyón. A július 10-én Rudniknál egyesült két dandár Lublintól délre egy ideig arcvonalban volt, majd a Varsó ellen indított támadásnál alkalmazták őket. Szeptember 4-én ezt a hadosztályt is a Polesiebe irányították, és 29-étől október 3-áig Kolki körül vívott nehéz, de eredményes harcokat; ekkor 10 tisztjét és 365 emberét vesztette el. Decemberben Volhíniában a Strypa mellett, Kolkitól keletre volt állásban. Az év végén az arcvonal déli szárnyán, a Czernowitz elfoglalására indított hatalmas orosz támadás feltartóztatására Buczacz környékére került. Az 1916. júniusi Bruszilov-offenzíva a hadosztályt a két fő, a lucki és az oknai áttörési pont közötti arcvonalszakaszon találta. Lövészosztályai június elején a Strypa mentén tartózkodtak. A hadosztály feltartóztatta a gyalogos tömegtámadásokat és visszaverte az orosz lovasság rohamait is. A június elején még mintegy 4000 főt kitevő létszáma július elejéig közel a felére csökkent, mire elrendelték visszavonulását a Koropiec-pataktól nyugatra emelkedő magaslatokra. A huszárok július-augusztusban a Dnyesztemél harcoltak, a nagyarányú orosz támadások elcsendesülésével azután Halicz környékén állásharcot folytattak. A súlyos élelem- és takarmányhiány, valamint a tüzérség további kiépítésével felmerült lószükséglet nyomán, amikor már a mezőgazdaság sem tudott több lovat nélkülözni, 1917 márciusát követően hét lovashadosztályt gyaloghadosztállyá alakítottak át. Ez érintette a 2. lovashadosztályt is. 35
