Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Adattár
írta, hogy elutaznak Lembergbe. Utoljára az év nov. 26-ai keltezéssel, az orosz harctérről (Lembergből) írt. Holt. nyilv.: 1917. dec. 31. Orbán Lajos asztalosmester; H., 1881. júl. 22.; Orbán Lajos - Borsodi Erzsébet; Tomasev Mária (Szegvári u. 13.) Tart., címz. szkv. Bevonult 1914. júl. 29- én. 46. gyal.ezd —» 3. honv. menetezd 35. menetzlj. (3. pótzlj.) 2. szd. Utoljára nov. 5-ei kelettel, az orosz harctérről adott életjelt magáról. Tp. 82. Egy fogolytársának 1915. dec. 30-án kelt, Taskentben postára adott értesítése szerint 1914. dec. 16-án fogságban meghalt. Holt. nyilv.: 1914. dec. 16. Orbán Sándor földm. napsz. (béres); Klauzál u. 132.; H., 1893. okt. 3.; Orbán Mihály - Balog Mária; nőtlen Népf. Bevonult 1914. okt. 26-án. 46. gyal.ezd. Felülvizsgálat után, 1916. aug. 22-ével mindennemű kát. szolgálatra alkalmatlannak találták, és elbocsátották a hadsereg kötelékéből. 1917. ápr. 5-én tüdőbajban elhunyt H.-en, az újság szerint az olasz fronton szerzett betegségével került kórházba. Eltemetve: ápr. 7., Unit. temető 8/1. Orbán Sándor gazdáik.; Botond u. 301. honv. gyal.ezd. Egy 1916. jan. 22-ei újsághír, ill. egy bajtársának értesítése szerint a bukovinai orosz harctéren hősi halált halt a Rarancze melletti ütközetben. Orosz József asztalos (földm.); Szt. László u. 10.; H., 1891. júl. 24.; Orosz János - Angyal Rozália; nőtlen Honv. Bevonult 1912. okt.-ben, majd 1914. júl. végén. 5. honv. gyal.ezd 5. szd. A BM által közölt adatok alapján 1915-ben tett hal. anyakönyvi bejegyzés szerint 1914. aug. 30. és szept. 1. között hősi halált halt a galíciai orosz harctéren, a Klodzienko és Nahorce melletti ütközetben. Az 1916. jan. 17-én kiadott veszteséglajstrom szerint hadifogoly volt Oroszországban. 1916. febr.-ban levél jött tőle Berezovkából (Bajkálontúli terület), amelyben közölte, hogy sebesülten orosz fogságba esett, de már meggyógyult. A hozzá írt levelekre nem jött válasz, hozzátartozói a Vöröskereszt útján is hiába érdeklődtek utána. Végül tízévi hallgatás után, 1926. jún. 11-én egy cirillbetűs írással címzett levelet kapott tőle családja, amelyet máj. 16-án Kazánban adott fel. Ebben közölte, hogy „él, egészséges, csak a szíve fáj nagyon, mert haza szeretne jönni”, egyébként erdőkitermeléssel foglalkozik Kazánban, amelyet akkoriban elöntött a Volga kiáradt vize. Elpanaszolta, hogy már sok-sok levelet küldött haza, de választ egyikre sem kapott. Végül kérte, hogy küldjék el neki a keresztlevelét, mert anélkül nem kap útlevelet. E rá vonatkozó, utolsó ismert híradás szerint a szülők postafordultával útnak indították a kért okiratot. Orosz Pál H. v. verébházi tanyája; 1869.; Fejes Mária 46. gyal.ezd. A Vörös- kereszt értesítése szerint meghalt (eltűnt). (1943. évi névjegyzék.) Orosz Pál (Ménesi János molnár [H., 1898.] apósa) 4. honv. husz.ezd. 1916-ban hősi halált halt az olasz harctéren. (A magyar tüzér.) Azonos lehet az előző személlyel. Orovecz Flórián földm.; Pusztaföldvár (Békés vm.), Ta. 22.; H., 1894. szept. 17.; Orovecz József napsz. - Varga Tót Rozália; nőtlen Népf. Bevonult 1914. okt. 26-án. 46. gyal.ezd 6. szd. Az északi harctéren lövési sérülést szenvedett, és 1915. dec. 15-én, sebfertőzéses tetanuszban elhalt a soproni hadikórházban. Eltemetve: sopronbánfalvai kát. temető. Orovecz Imre lásd Szabó (Orovecz) Imre Orovecz István kisbirt.; Dáni u. 64.; H., 1874. aug. 21.; Orovecz Antal — Patócs Rozália; Benkő Julianna Népf. 2. (5.) honv. lov.tüz.ezd. 1918. ápr. 16-án, harctéri sebesülése következtében, hősi halált halt a 105. sz. táb. kórházban. Orovecz István kisbirt.; Pu. 1097. (1911-ben Jegenye u. 27.); H., 1883. nov. 17.; Orovecz József - Szabó Anna; Gulyás 260
