Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)

Adattár

Bordás Sándor földm. (kútmunkás);

H. , 1881. szept. 21.; Bordás Ferenc; Krizsán Julianna; Béni Julianna (Zrínyi u. 133.) Őrv. Bevonult 1914. júl. 29-én. 46. gyal.ezd —> 315. honv. gyal.ezd. Utoljára

1916. márc. 30-i kelettel, az orosz harctérről adott életjelt magáról. Tp. 253. Holt. nyilv.: 1917. dec. 31.

Bordás Sándor földm.; Csomorkányi u. 33.; H., 1889. márc. 23.; Bordás Márton - Égető Judit; Térjék Rozália (Visszhang u. 19/a) Póttart. Bevonult 1914. júl. 29-én. 46. gyal.ezd 2. szd. Az olasz harctérről

1915. aug. 3-ai keltezéssel írt utoljára. Bajtársai értesítése szerint az 1915. aug. 3- át követő harcokban gránátlövés folytán elesett, a HM nyilvántartása szerint az aug.

I. és 10. közötti időben. Holt. nyilv.: 1915. aug. 10.

Boros Béla kőműves; Szt. László u. 18.; H., 1872. márc. 7.; Boros Mihály - Fésűs Nagy Anna; Zsiga Veron(ik)a Népf. A háborúban szerzett betegségében 1920. jan. 24-én meghalt a h.-i kórházban, a halál oka: terjedő hüdéses butaság.

Boros Imre földm. napsz.; Fűz u. 5. (Görbe u. 7.); H„ 1880. nov. 5.; Boros Imre - Pálinkó Anna; Hegyi Julianna A) népf. Bevonult 1914. júl. végén. 5. honv. gyal.ezd —> 3. honv. menetezd 5. menetzlj.

1. szd. 1915. jan. 27-én Przemyslből adott utoljára életjelt magáról, állítólag orosz fogságba esett. Holt. nyilv.: 1917. dec. 31. (Major András volt 5. honv. gyal.ezd-beli kát., aki 1926 tavaszán tért haza orosz fogságból, a Vásárhelyi Reggeli Újságot felkeresve a következőket mondta el: O 1915. márc. 22-én Przemyslnél került fogságba és Berezovkában [Bajkálontúli terület] volt

1916. jún. 7-éig, amikor is tizedmagával megszökött a táborból. Nagy viszontagságok után átlépték a perzsa határt, de már az első városban elfogták, majd arab földes- urak szolgálatában rabszolgák módjára dolgoztatták őket. 1925. dec. végén Hodzsent kikötővárosban, ahol az uradalom által termelt rizst rakodták be, a görög

hajó magyarul is beszélő kapitánya könyörgésükre felvette hármójukat. Konstantinápolyban a magyar konzulátus vette át őket, és Bukaresten át érkeztek haza. Elmondása szerint 800 magyar szenvedett ekkor még abban a perzsiai táborban, ahol ők voltak, köztük három h.-i volt hadifogoly: Boros Imre, Kiss Lajos és Horváth József.)

Boros István 1893. Bevonult 1914. aug. 25-én. 46. gyal.ezd 9. szd. (Avtovác).

1915. febr. 12. előtt (valószínűleg a szerb hadszíntéren) hősi halált halt. (Újsághír.)

Boros Sándor földm.; Zsedényi u. 7.; H., 1889. júl. 6.; Boros Sándor - Olasz Lídia; nőtlen Póttart. Bevonult 1912. okt.- ben, majd 1914. júl. 29-én. 46. gyal.ezd —> 1918. márc. 6.: 25. gyal.ezd, Losonc.

1918. máj. 27-én maláriában elhalt a losonci (Nógrád vm.) kórházban. Eltemetve: uo., kát. temető —> júl. 22. H., Kincses temető IV/1/11.

Boros Sándor földm. (béres); Só u. 1.; H„ 1896. ápr. 30.; Boros József - Tóth Mária; nőtlen Népf. Bevonult 1915. júl.

15-én. 24. honv. gyal.ezd, Brassó (Mezőtúr). Mint rokkantat 1917. márc. 21-ével elbocsátották a katonaságtól. Az olasz fronton szerzett betegségében, hosszú szenvedés után, 1918. febr. 16-án (17-én) elhunyt Besztercebányán.

Borotvás Kálmán oki gazdász (föld- birt.); Zrínyi u. 5.; H., 1881. febr. 16.; Borotvás Kálmán ügyvéd, földbirt. - Papy Terézia; nőtlen Egyévi önk. szkv. Besorozták 1914. nov.-ben. 3. husz.ezd lövészoszt., Arad. A pságtól a tp. 35. alól jött értesítés szerint Oroszországban, a Styr folyó közelében 1915. okt. 1-jén sebesületlenül fogságba került. Egy 1915. dec. 12-ei újsághír szerint levelet írt a tockojei (Szamara kormság) hadifogolytáborból. A hal. anyakönyv bejegyzése szerint 1916. jan. 2- án (Joskoy, Oroszország) hősi halált halt.

Borsi Ferenc napsz.; Nyárfa u. 31. (Jókai u. 44/a); H., 1892. jan. 27.; Borsi Pál - Hegyi Anna; nőtlen Népf. Bevonult

102