Berta Tibor: A Csongrád megyei levéltár fond- és állagjegyzéke (Szeged, 2003)
MAKÓ VÁROS ÉS LEVÉLTÁRA
A török uralom vége felé jelentkezett a királyi kamaránál Makóra támasztott földesúri igényével Balog Miklós csanádi püspök. Az 1682-ben kelt elutasító kamarai válasz a makói levéltár mind a mai napig megőrzött legkorábbi irata. Ez az egyetlen dokumentum, amely túlélte az 1686os tatár pusztítást. A következő, 1699-ben keltezett kamarai oklevél is méltán féltve őrzött kincse volt a századfordulón letelepülő makóiaknak, hiszen szabad földfoglalást, négy évi adómentességet és királyi szabados jogállást biztosított. Kiemelkedő történeti értékű II. Rákóczi Ferenc 1704-ben Gyöngyösön kelt magyar nyelvű oltalomlevele, amely a kuruc csapatok sarcolásaitól mentesítette a várost. Az első úrbéri szerződés 1719-ből való. A makói levéltár legszebb oklevele III. Károly 1724-ben kelt díszes vásártartási engedélye, amely fém védő tokjában vészelte át az évszázadokat. A legértékesebb dokumentumokat „Makó városát régi időktől érdeklő fontosabb iratok" címen külön kezelték, óvták, így a későbbi tűzvészeket, árvizeket és selejtezéseket is túlélték. A számadási iratok 1725-től, a rovatos összeírások 1740-től, a tanácsülési jegyzőkönyvek 1784-től maradtak folyamatosan fenn. Kuriózum a II. József-féle kataszteri földmérés iratanyaga (1784-1789). Az első „levéltár" az 1719-ben épült városházán volt, ahol kezdetben a bíró, a nótárius (jegyző) és egy-két esküdt alkotta az elöljáróságot. A működésük során keletkező, valamint a tanácshoz érkező iratokat a nótárius egy „téka forma archívumban" gyűjtötte. Az adónyilvántartásoknak külön ládát szereztek be. 1821-ben árvíz pusztított Makón, a folyóhoz közeli városháza hetekig vízben állt. A korábbi tűzvészek kisebb pusztításai után feltehetően ekkor semmisült meg a legtöbb levéltári anyag. 1859-re készült el az új, közel száz évig funkcionáló városháza. Külön levéltár kialakításáról a rendezett tanácsú város közgyűlése határozott 1876-ban. Harsányi Sándor levéltáros vette át az anyagot a jegyzőtől, majd a napi kiadmányozási munka mellett megkezdődött az iratkezelés. 1876-1909 között az iratokat átválogatták, 1897-ben és 1914-ben nagyobb selejtezést végeztek. A segédletkészítésben a feudális kori tanácsülési jegyzőkönyvekhez készített mutató említésre méltó. 1918-ban azt tervezték, hogy a felgyülemlett iratokat a városháza padlásán egy kerítéssel elzárható részen helyezik el, de erre a tűzveszély miatt nem került sor. 1929-ben a zsúfoltság enyhítésére az adóhivatal iratai mégis a padlásra kerültek. Rácz Sándor levéltáros egy ablak nélküli szobában dolgozott, szem- és izületi bántalmaknak kitéve. 1940-ben került a levéltár jelenlegi helyére, a városháza új szárnyépületébe. A bebútorozáshoz húszezer pengő államsegélyt kértek, addig a levéltári anyag egy része halomba rakva hevert a földön. 1947- ben országos felmérés készült a levéltárakról. Ebből megtudhatjuk, hogy Makón a világháború alatt a kb. 600 folyóméter iratanyag védelmére semmi intézkedés nem történt, de veszteség nem érte. A levéltár dotációt nem kap, 1946 óta nincs levéltáros, a teendőket napi két órában Veszelinov György irodatiszt látja el. 1948- 49-ben, részben papírgyűjtés címén, 8420 kg iratanyagot selejteztek, főleg árvaszéki, adóhivatali és községi bírói iratokat. Az 1950: XXIX. törvényerejű rendelet állami kezelésbe vonta a levéltárakat. A makói a szegedi állami levéltár kirendeltsége lett. 1960-ig nincs személyzete, ekkor Nagy Sándort levéltári őrként alkalmazzák. Később levéltári kezelőként, majd főelőadóként dolgozik nyugdíjazásáig (1974). Tevékenysége idején készültek az első alapleltárak és raktári jegyzékek. Az 1966-os megyei fondjegyzék makói része is az O rendező munkájának eredményeként készülhetett el.
