Berta Tibor: A Csongrád megyei levéltár fond- és állagjegyzéke (Szeged, 2003)
A SZENTESI LEVÉLTÁR ISMERTETŐJE
A SZENTESI LEVÉLTÁR ISMERTETŐJE A Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltárának elődei: Csongrád vármegye és Szentes város levéltárai. Ezek közül történeti anyaga alapján a legnagyobb és legértékesebb Csongrád Vármegye Levéltára. Tartalmazza mindazokat az iratokat, amelyek Csongrád vármegyének a török uralom utáni újjászervezése és az új területi beosztású megye tanácsának 1950. évi megalakulása között eltelt két és fél évszázad alatt keletkeztek, és sok hányattatás után fennmaradtak. Csongrád vármegye középkori levéltára Fülek 1682. évi ostroma alkalmával megsemmisült. Az 1723-ban újjászervezett megye levéltárába elsőként azok az iratok kerültek, amelyeket a szegedi kamarai hivatal prefektusa adott át az első nemesi közgyűlésen. A következő fél évszázadban keletkezett iratokat a Szegeden bérelt megyeházán őrizték, az intézkedést igénylő aktákat pedig a tisztviselők maguknál tartották. A váltakozó színhelyű megyei köz- és kisgyűlésekre, valamint a törvényszéki tárgyalásokra szekérderékban, ládába zárva szállították az iratokat. Ez az állapot 1767-ig tartott, ekkor a vármegye és levéltára a kijelölt új megyeszékhelyre, Szegvárra költözött. 1786-ban Szegvár lett az egyesített Békés-, Csanád és Csongrád megyék székhelye is. 1790-ben — a vármegyék és Szeged önállóságának visszaállításakor — az iratokat törvényhatóságonként szétválogatták. 1794-ben a vármegye tiszteletdíjas levéltárosra bízta az iratok rendezését és segédletekkel való ellátását, 1809-től pedig állandó levéltárnokot alkalmazott. A megyei levéltárat 1858-ban átszállították Szegedre, és egyesítették a megyefőnöki irattárral. 1861 áprilisában visszaköltöztették Szegvárra, a vármegye ősi székhelyére. 1878-ban Szentest jelölték ki a megye székhelyévé. Az új, szentesi vármegyeház elkészülte után — 1884-ben — Csongrád vármegye levéltára a mai, végleges helyére került. Csongrád vármegye levéltára lezárt levéltár, 111 fondból áll, terjedelme 841,63 fm, valamennyi fondja középszinten rendezett, az előírt segédletekkel ellátott. Részletes ismertetője 1986ban Barta László, Labádi Lajos és Takács Edit közös munkájaként nyomtatásban is megjelent Csongrád Megye Levéltára 1723-1950 címmel (A Csongrád Megyei Levéltár Kiadványai - Segédletek II.). Szentes város korai levéltáráról keveset tudunk. Egy 1332-ből származó oklevél templomos faluként, egy másik, 1564-ben már mezővárosként (oppidumként) említi a települést, tehát feltételezhetően volt szervezett helyi önkormányzata, s így az írásbeli ügyintézési gyakorlat is kialakulhatott. A török idők pusztításait a korai levéltár anyaga aligha vészelte át, s ha mégis, akkor az valószínűleg az 1760. évi nagy tűzvész alkalmával — amelynek a régi városháza is áldozatul esett — megsemmisült. A városi levéltár legkorábbi fennmaradt irata egy 1703-ban kelt, II. Rákóczi Ferenc fejedelemtől származó protekcionális oklevél (védlevél). A folyamatosnak tekinthető nyilvántartások az 1720. évvel kezdődnek. A levéltár rendkívül értékes részét képezik a tanácsülési jegyzőkönyvek, amelyek 1740-től találhatók meg. A hozzájuk tartozó iratok kezdő éve 1762. A korai időkben önálló levéltárnoki tisztség nem volt; a régi iratok őrzése, rendezése a mindenkori városi jegyző (nótárius) feladatai közé tartozott. A városi levéltárnoki tisztség első említésére az 1837 őszén kidolgozott városi szervezési szabályrendeletben került sor. A régi iratok rendezésének ügye 1839-től folyamatosan napirenden volt, de megfelelő személyi és anyagi feltételek hiánya miatt csak 1852 végére fejeződött be. A feladattal megbízott Farkas Lajos nemcsak rendezte a városi levéltár anyagát, hanem repertóriumot és regestrumokat is készített az iratokhoz. Rendkívül gondos, szakszerű munkát végzett, az általa készített segédletek napjainkban is kiválóan használhatók.
