Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

MAGYARTÉS

Az elpusztított település hamarosan újranépesült. Területileg ekkor Heves- és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott. Az 1720-as években már Harruckern János György Csongrád vármegyei birtokai között találjuk. Az 1828. évi országos összeírásban praedium (puszta) besorolással szerepel és ekkor ez a terület 362 szelevényi bérlő használatában volt. Az 1840es években Szentes városa nemesi birtokos lett, amennyiben 560 holdnyi földingatlant vásárolt Tésen. Ezt később kiosztotta a szentesi lakosok között, akik így bekerültek a szelevényi közbirtokosok közé. 1850-ben kertészségként tartották számon. A tanyarendszerű kertészközség 1872-ben előbb nagyközséggé, majd anyagi megfontolások miatt 1874-ben kisközséggé szerveződött, közös körjegyzőséget alakítva Fábiánsebestyén kisközséggel. Az új község területe 2034 kh, lakóinak száma 1880-ban 442 fő volt. A „Teés-Fábián Sebestyén szövetkezett községeknek szabályrendeletét" a belügyminiszter 1874-ben hagyta jóvá. A közös szervezési szabályrendeletből kitűnik, hogy a községek szövetkezése nem jelentette a helyi önkormányzatról való lemondást. Belügyeiket külön-külön, saját közgyűléssel, tanáccsal és bíróval intézték. Csak annyiban különböztek a többi nagyközségtől, hogy nem volt külön jegyzőjük, hanem egy közös körjegyzőt alkalmaztak, kit a két község közösen választott és fizetett. A körjegyző hatáskörébe utalták a községi elöljáróságok teendőihez tartozó írásbeli munkát, a községekhez érkező megkeresések véleményezését. A körjegyző a községi bíróval együtt leltárt vezetett a község vagyonáról, részt vett az éves költségvetések elkészítésében. Az adó, közmunka és újoncozás összeírásakor a bíró és a tanácsnokok (esküdtek) közreműködésével végezte. Mint pénztárnok, kezelte az állami és községi adókat, illetve az egyéb bevételeket és jövedelmeket. A mindkét községet érintő ügyeket a két község együttes közgyűlésén tárgyalták meg. A közös gyűléseket a körjegyző székhelyén, Szentesen tartották. A Fábiánsebestyénnel alkotott körjegyzőség 1945 januárjáig maradt fenn. Új szervezési szabályrendeletét a belügyminiszter 1946 tavaszán hagyta jóvá, elismerve önálló nagyközséggé történt alakulását. Ezzel egy időben külterületi határa 4750 kh-ra, lakóinak száma pedig 1090 főre növekedett. Gyarapodását annak köszönhette, hogy Csongrádtól átcsatolták a Mentettrét nevű, Szentestől pedig a Bökény, Tehenes és Zalota nevű külterületi lakott helyeket. (1950-1977 között önálló tanácsú község volt. 1977 tavaszán önállóságát elvesztette, közigazgatásilag Szentes városához csatolták.)