Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

KISZOMBOR

előnevet. Zombor fejlődése olyan mértékű volt, hogy Zsigmond király 1418ban mezővárosi rangot adott neki. A török időkben a falu még a Telegdy család birtokában volt, de a harcok során jelentősen megcsappant a lakossága. 1552-ben nagy pusztításnak volt kitéve a falu. Az 1558. évi török összeírás szerint csak nyolc adóköteles házat írtak össze a faluban. 1582-ben pedig csak három lakója volt, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak. Aló. század végére a falu teljesen elpusztult. Zombor területe csak 1647 táján kezd el ismét benépesülni, de a temesi bánság megszervezése idején is 1717-ben a település csak 15 házból állt. A Maros folyó állandó kiöntése miatt a letelepített lakosság többször is elmenekült a területről. Jelentős változást hozott a falu életében, amikor 1781. augusztus elején a délvidéki birtokok árverésén a kiszombori Rónay család őse, Oexel Mátyás nagyszentmiklósi sörgyáros megvette a kincstártól a falut. Oexel Mátyás fiai 1805-ben új adománylevelet szereztek Zomborra. (A család 1846-ban változtatta Rónayra a nevét.) A 18. század végén épült fel a rotunda mellett a templom és ekkor a falunak már iskolája is volt. A lakosság száma 183l-re, 2888-ra emelkedett. A szabadságharc idején a lakosság sokat szenvedett a szerbektől és többségük Makóra volt kénytelen menekülni. 1851-ben a falu lélekszáma 2586 fő volt, ami 1866-ra 4700-ra emelkedett. Többször is kolerajárvány pusztított, így aztán 1883-ban a lakosság száma csak 3639 fő volt. Az 1800-as évek derekán kezdik Kiszombornak nevezni a falut. Az 1890-es években a falunak más nevet akartak adni a Bács vármegyei Zombor miatt, de a lakosság ragaszkodott régi nevéhez 1880-tól a makói Maros-híd élénkíti a forgalmat a két település között, 1882-ben megépült a vasút is, 1883-ban óvodát létesített Z. Rónay Jánosné Karácson Emília, 1884-ben pedig hitelszövetkezet alakult. Nagyjelentőségű volt a Maros folyó szabályozása, hiszen ez vetett végett az árvizeknek. A község közigazgatásilag 1923-ig Torontál vármegye Nagyszentmiklósi járásához tartozott, majd 1923 és 1945 között Csanád-Arad-Torontál vármegye Torontáli járásának székhelye volt. 1945 és 1950 között pedig Csanád megye Központi (Makói) járásához tartozott. Az 1949. évi népszámláláskor a község lakóinak száma 5534 fő volt.