Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

GYÁLA

234-236. k Községi bíráskodás jegyzőkönyve Iktató Marhalevelek jegyzőkönyvei Vegyes iratok 1877; 1885-1887 1915-1936 1874;1918-1921 1849-1944 237-239. k, 240-243. d, GYÁLA Gyálarét (Gyála) jelenleg közigazgatásilag, 1973 óta, Szegedhez tartozik. Első okleveles említése 1332-ből való. Ezt a területet 1450-ben Erdélyi Miklós és Bessenyő János bírták. Később Temesvári Bodó Péter is szerzett itt területet, amit 1510-ben elzálogosított Sárszegi Istvánnaknak, ki zálog címen szintén tovább adta Pestyéni Györgynek. A mai Gyálarét helyén a középkorban Nagy-Gyála feküdt. 1558-ban hódoltsági helységként a temesvári vilajethez tartozott, 10 adóköteles házzal, lakosai mind magyarok voltak. Az 1558. évi török összeírás szerint 16 magyar jobbágy lakta a települést. 1561-ben a terület földbirtokosai Liszti János, Zay Ferenc és Viczmándy Mátyás voltak. Egy 1582-es adat tanúsága szerint a település még lakott volt, de a 16. század végén a helység elpusztult. A Gyálai család kihalását követően II. Ferdinánd Nagy-Gyála pusztát 1622-ben Béky Mátyásnak adományozta. Nemsokára szerb népesség telepedett meg Béky birtokán. Egy összeírásban, 1647-ben a puszta telekként szerepel. A törökök kiűzése után, 1696-ban báró Buttler Jánost iktatta be az egri káptalan, királyi adományként Nagy-Gyála birtokába. A 18. század elején a puszta benépesedése felgyorsult, 1717-ben a település már 35 házból állt. A kamara 1781-ben 25 évre bérbe adta Szeged városának. így 1848-ig a terület földesura a kamara volt. A szőregi kincstári uradalom megszűntével a Wiener Bank-Vérein vette meg az itteni kincstári uradalmat, mely később gróf Szapáry Géza főudvarmester és fia Pál birtokába került. Szapáry Pál a birtokot több részre osztva eladta. Trianont követően az eredeti Gyála községet Jugoszláviához csatolták. A Magyarországon maradt Nagyrét nevű külterületi lakott helyen 1923-ban alakult meg Gyála néven az új község.