Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

FÁBIÁNSEBESTYÉN

tak, ki a két község közgyűlése közösen választott és fizetett. A mindkét községet érintő ügyeket a két község együttes közgyűlésén tárgyalták meg. A közös gyűléseket a körjegyző székhelyén, Szentesen tartották. A Magyartéssel alkotott körjegyzőség 1945 januárjáig maradt fenn. 1945. január 31-én mondta ki a helyi nemzeti bizottság és a községi tanács, hogy közigazgatási ügyeit ezentúl nem Szentesen, hanem a község területén szervezendő kirendeltség útján kívánja intézni. Új szervezési szabályrendeletét a belügyminiszter 1946 tavaszán hagyta jóvá, elismerve ezzel Fábiánsebestyén önálló nagyközséggé történt alakulását. (A községgel kapcsolatos iratok két fondban találhatók.) Fábiánsebestyén közigazgatásilag 1872-től 1923-ig a Tiszántúli járásba, 1923-1948 között a Csongrádi, 1948 és 1950 között pedig a Központi járásba tartozott. Az 1949. évi népszámláláskor a község lakóinak a száma 2420 fő volt. MAGYARTÉS-FÁBIÁNSEBESTYÉNI KÖRJEGYZŐSÉG IRATAI V. 1004. (1858-) 1874-1944 A Magyartés-Fábiánsebestyén községek közös iratai (a. állag) állagba kerültek mindazon iratsorozatok, amelyek a közös körjegyző működése során keletkeztek, és fizikailag nem voltak szétválaszthatok. Az állag legértékesebb részei a közgyűlési jegyzőkönyvek és a közigazgatási iratok. A közgyűlési jegyzőkönyvek sorozata egyaránt tartalmazza a két község képviselőtestületeinek jegyzőkönyveit, valamint a közösen tartott közgyűlések jegyzőkönyveit. Községenkénti elválasztásuk nem volt lehetséges, mivel többnyire egybekötve, folyamatos jegyzőkönyvi számozással vezették őket, függetlenül attól, hogy községi vagy közös gyűlésről készült. Magyartés jegyzőkönyvei például 1875-1899 között külön kötetben találhatók, de Fábiánsebestyéné folyamatos sorszámozással egybe van kötve a közös közgyűlések jegyzőkönyveivel. Később Fábiánsebestyén anyaga található külön, és Magyartésé van egybekötve a közös ülésekkel. A korabeli következetlen jegyzőkönyvvezetés nehezíti az egyes községre történő kutatást. Hasonló eljárás tapasztalható a közigazgatási iratok kezelésénél is. 1874 és 1906 között hol együtt, hol külön-külön iktatták a község iratait, és csak 1907-től alakult ki az a gyakorlat, hogy körjegyzői iktatóbélyegzővel ellátva