Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

APÁTFALVA

b. Közigazgatási iratok 0,77 fm 1843-1949 1. k. Tanacsülesi jegyzőkönyv 1925-1931 2-4. d. Iktatott iratok 1843-1949 5. k. Mutatókönyv H-T 1949 6. k. Föld-haszonbér nyilvántartókönyv 1843-1949 7. k. Szerződések másolatainak könyve 1844-1880 8. k. Munkás segélyalap pénztári napló 1928 9. k. Dobolási könyv 1929; 1943 10. k. Italmérési pénztári napló 1933 11. k. Adóbeszedési napló 1940 12. k. Juttatott liszt pénztári naplója 1942-1943 13. k. Marhalevél iktató 1942; 1945-1948 14. k. Marhalevél mutató 1949 15-20. k. Számadási főkönyvek 1943-1949 APÁTFALVA Apátfalva a Maros folyó jobb partján, Makótól keletre, 10 km távolságra fekszik. A község története az Árpád-korig nyúlik vissza. Már Szent István korában lakott terület volt. Első írásos említése (Pothfalua) 1334-ből való. Ekkor templommal és lelkésszel rendelkező egyházi birtok volt. 1493-ban a község a csanádi püspök birtokába került. A Dózsa-féle parasztháború is megérintette a falu környékét. A parasztsereg Apátfalva környékén csapott össze az urak seregével. Az itt elpusztult urak „apátfalvi vértanúk" néven vonultak be történelmünkbe. 1552-ben Ahmed bég seregei pusztították el. Száz év múlva az egykor az apátfalvi erdőben létezett Szecse község használta földjeit. 1649-ben az erdélyi fejedelem Fejér Ábrahámnak adományozta. Ekkor kezd a lakosság visszaszállingózni a községbe, melyet Kis-Apátfalvának neveztek. 16971751 között a szerb határőrvidékhez tartozott. 1751-ben kamarai igazgatás alá jutott és a szerb határőrök kivonulása után a szomszédos magyar községekből, továbbá Jákóhalmáról és Heves megyéből újabb telepesek érkeztek. 1753-ban az Új-Csanádról áttelepült római katolikusok önálló lelkészséget alapítottak. 1754-1757 között felépült