Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

ALGYŐ

ALGYŐ Algyő Csongrád megye délkeleti részén, belterületével a Tisza jobb partján, Szegedtől 10 km távolságra fekszik. Algyő külterülete délen Szegeddel, északon Hódmezővásárhellyel, nyugaton Sándorfalvával, keleten Maroslelével határos. Villa Geu neve először az 1138-as dömösi adománylevélben szerepel Tápéval együtt. A tatárjárás elpusztította a falut. Algyő halászfaluként élte évszázadokon át mindennapos életét. A Tisza gyakori áradásai rövidebb-hoszszabb ideig többször lakatlanná tették a falut. Évszázadokon keresztül jelentős tiszai kompátkelőhely volt. A 15. században a település többször cserélt gazdát. (1454: Tari család; 1471: Mátyás király adományként Ország Mihály és Nádasi Ongor János birtoka.) 1513-ban Szerdahelyi Imreffy Mihály elzálogosította a Csongrád megyei „Algew" nevű birtokát Lónyai Albertnek. 1520-ban a budai káptalan Mágocsi Porkoláb Márton birtokába iktatta a települést. Szeged törökök általi elfoglalása után (1543) Algyő szultáni birtokká vált. így a 16-17. század folyamán állandósult a kettős, illetve a hármas adózás. A falu a Mágocsi család birtokában 1611-ig volt. Ezt követően Algyő a Móricz család birtokába került 1621-ig. 1621-ben Bethlen Gábor Móricz Mártontól elkobozta az algyői birtokot és Puszkai Kornis Miklósnak adta el. Hosszas birtokviták után 1733-ban III. Károly Erdődy Györgynek adományozta Algyőt. Erdődy György fia, Kristóf, tartozásai fejében 1775-ben átengedte a mindszent-algyői uradalmat egy genovai kereskedőtársaságnak, majd 1803-ban Erdődy József eladta a birtokot Pallavicini Károly özvegyének, gr. Zichy Leopoldinának és fiának Pallavicini Ede őrgrófnak. Az 1879-es árvíz az ekkor közel háromezer lakosú Algyőt is elpusztította. A lakosságot át kívánták telepíteni az akkor alakult Sándorfalvára. A falu lakosságának ellenállása azonban megtörte ezt a törekvést. A belügyminisztérium 1882-ben engedélyezte Algyő önálló községi státuszát. A falu 1895ben nagyközségi címet kapott. 1933-ban külterületi lakott helyekkel (Farkirét, Darabrét, Kisbaktó, Nagybaktó, Nagyfa) növekedett a falu közigazgatási határa. A szovjet csapatok bevonulásáig (1944. okt. 10.) a mindszent-algyői uradalom a Pallavicini család tulajdonában maradt.