Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

SÁNDORFALVA

3-4. cl. Bizalmas iratok 1921-1937 5-36. k. Iratok 1901; 1929-1949 37-48. k. Iktatókönyv 1894-1933 49. k. Iktató- és mutatókönyv 1934 50. k. Iktatókönyv 1935 51-54. k. Iktató- és mutatókönyv 1936-1939 55-64. k. Iktatókönyvek 1940-1949 65-75. k. Mutatókönyvek 1899-1949 76. k. Közmunka főkönyv 1864-1951 77. d. Költségvetések 1926-1935 78-86. k. Számadási főkönyvek 1924-1943 87-92. k. Pénztári főnaplók 1939-1944 93-95. k. Adófőkönyvek 1921; 1935; 1941 96. k. Földadó kivetési lajstrom 1939-1941 97-105. k. Földhözjuttatottak nyilvántartásai 1935-1943 106. cs. Kataszteri birtokívek 1941 107-109. d. Vegyes iratok 1911-1949 110-119. k. Vegyes nyilvántartások 1919-1951 SÁNDORT ALVA Sándorfalva Szegedtől 9 km-re, északra fekszik. Nem ősi település, az 1879-es szegedi árvíz után telepítették a középkori Sövényháza területén. Sövényháza első említése 1348-ból ismert. A középkor folyamán Sewenhaz, Sewenhaza néven szerepelt (1455, 1515). 1515-ben Mágocsi (Porkoláb) Márton birtokszerzeményei között szerepel. A 16-17. században a sövényházi Móricz családnak voltak a területen jelentős birtokai. 1649-ben már a lakatlan puszták között szerepel. 1733-ig a szomszédos területekkel együtt a szegediek bérelték a pusztát. Ekkor gr. Erdődy Györgyé lett, 1775-ben zálogként a genovai bankház szerezte meg, majd 1803-ban a Pallavicini család tulajdonába került. Az 1879-es szegedi nagy árvíz nem csak Szeged városát, hanem Tápé, Algyő és Kiskundorozsma községet is a földdel tette egyenlővé. Az elpusztult falvak alig kaptak külső támogatást, segítséget. A hitbizományi uradalomhoz tartozó Algyő lakosairól, és az uradalmi rész helyreállításáról a legnagyobb részt az uradalomnak kellett gondoskod-