Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

PITVAROS

PITVAROS Pitvaros Csongrád megyében, Makótól északkeletre 24 km-re, Békés megyétől 5 km-re helyezkedik el a békés-csanádi löszháton. Régen lakott terület volt, amit az 1920-as években feltárt ásatások is igazolnak. A falut 1470-ben említi először oklevél Pythwarus néven. A község a török hódoltság ideje alatt elpusztult, területe 1755-től kincstári kezelésű bérföld volt. 1816. október l-jén, 175 nagylaki szlovák zsellér a Magyar Királyi Kamara aradi uradalmának kezelésében lévő pusztát szerződéssel bérbevette. Később Gömör és Hont vármegyékből is érkeztek telepesek. A szerződéses családok 1817-ben települtek le. Vállalt kötelezettségeiket az aradi királyi kamarai uradalomnak teljesítették. Lelkészt, tanítót, jegyzőt alkalmaztak, elöljáróságot választottak, felépítették a község működéséhez szükséges épületeket, mészárszéket és kocsmát is létesítettek. 1840-ig 306 ház, ugyanannyi belső és 109 külső telek jött létre. 1840-től Csanád vármegye is támogatta Pitvaros úrbéres községgé alakításának helyi kezdeményezését. A községi élet irányítói a bíró, a törvénybíró, a jegyző és a 4 esküdt voltak. Az utóbbiak a „gazda", az árendaszedő, az adószedő és a malombíró feladatait látták el. A pitvarosi telepesek a királyi kamarától rájuk rótt, rosszul jövedelmező dohánytermesztés megtagadása után, 1843-ban területének kétharmadát elvették, s ott két új telepes községet alapítottak: a mai Csanádalbertit és Ambrózfalvát. Az 1871:18. tc. alapján létrehozott községi képviselő-testület 20 virilis, 20 választott tagból és a hivatalból ott levőkből állt. A képviselő-testület létszáma később többször is változott. (1944-ben például 36 főből állt a testület (12 virilis, 12 választott és 12 hivatali tag.) A képviselő-testület az említett községi törvények értelmében elfogadta a következő évre szóló költségvetést, havonta ellenőrizte a különböző közpénztárak számadásait, jóváhagyta a választói névjegyzékeket, módosította tisztviselők fizetéseit és igyekezett minél jobban előmozdítani a község anyagi érdekeit. Pitvaros 1892-től 1908 végéig fizette az örökváltságot, összesen kb. 1,5 millió korona értékben. A súlyos közterhek miatt nehézségekbe ütközött a község oktatás-, közegészségügyi, település-építészeti fejlődése.