Vígh Zoltán: Makó Város Levéltára 1682-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 9. (Szeged, 1997)

FEUDÁLISKOR

MAKÓ VÁROS TANÁCSÁNAK IRATAI (V. A 101.) 1682-1848 (1872) Makó önkormányzatának legfőbb szerve a tanács volt, amelynek élén a földesúr három jelöltje közül választható főbíró állt. Csak értelmes, jómódú gazdát választottak meg erre a hivatalra, amely a fizetés és a részleges adómentesség ellenére sem volt megélhetési forrás. A iudex primarius elnökölt a tanácsüléseken, tárgyalt a város nevében, ügyelt a földesúrral való jó viszony fenntartására, és ha meghívták elment az úriszékre és a vármegyegyűlésre is. A főbíró megbízása kezdetben egy évre szólt és felváltva töltötték be a város református illetve katolikus polgárai. A 18. század végétől a főbírót már három évre választották, hogy kellő idő álljon rendelkezésére a teendők elsajátítására és a hasznos munkára. A másodbíró, vagy más néven esküdtbíró a főbíró helyettesítése mellett, a város gazdálkodásáért is felelt. Míg az esküdtbíró a helyi adókat szedte, a perceptor az állami és megyei adókat gyűjtötte be. A városi adminisztráció főként magyar írásbelisége a tanács által élethosszig szerződtetett jegyzőkre volt bízva. A tanácsülési jegyzőkönyvek vezetésén túl egyezségeket, végrendeleteket, szerződéseket, ítéleteket fogalmaztak az általában egyszerű jobbágy sorból kikerült bírák helyett. A nótárius kezelte a levéltárat, felelt az iratok állapotáért. A tisztségviselők mellé öt római katolikus, öt református és két görög katolikus esküdtet választottak a népgyűlésen. Az esküdtek minden héten két napot „magok dolgaiknak hátra hagyásával" a tanácsban töltöttek. A tehetősebb gazdák sorából kikerült esküdtek — amellett, hogy részt vettek a hetente ülésező tanács munkájában — önálló megbízatásokat is kaptak a városigazgatás területén. (Töltésbíró, borbíró, koldusbíró, vásárbíró stb.) A tanácsülések állandó résztvevője volt a városgazda is, aki a székháznál, a város területén, a külső birtokokon lévő ingóságok és javak kezelője. Igen sok határozat írt elő számára teendőket a városháza üzemeltetése, a város jószágainak ellátása, kocsik, vízipuskák és egyéb eszközök jó karbantartása érdekében. Az elöljáróság minden évben egyszer beszámolt sáfárkodásáról a minden családfő által látogatható népgyűlésen. Az a/ állagban időrendben, sorszámozva találhatók az 1780-as évektől megmaradt tanácsülési jegyzőkönyvek és a hozzájuk tartozó iratok. 1843-ig egy-egy iratcsomóban található a tanácsülések anyaga, azután a