Vígh Zoltán: Makó Város Levéltára 1682-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 9. (Szeged, 1997)

Makó város és levéltára

MAKÓ VÁROS ÉS LEVÉLTÁRA A török kiűzése után Makó és környéke kamarai igazgatás alá került. A Szegeden létrehozott kamarai prefektúra tisztjei intézték a községek újratelepítését, a puszták bérbeadását, majd az így kialakuló kamarai birtokok mindennapi ügyeit. Magán földesúri és vármegyei joghatóság híján kedvező önkormányzati alapon szerveződhetett az újjátelepülő Makó élete. Szabadon foglalhattak földet, választhattak elöljáróságot, saját kezükbe vehették sorsuk irányítását. 1702-ben már „Makai Bírák és Esküdtek" kérték a kamarától a parlagföldek bemunkálásának szabályozását. A kamarához fordultak oltalomért az átvonuló katonaság sarcolásai miatt, oda terjesztették fel az alapfokú bírói jogkört meghaladó bűnfenyítő ügyeket. Az adómentesség lejárta után a kincstárnak fizették be évi egy összegben az adót. A makóiak királyi szabadosok (libertini regii) voltak mindaddig, míg a csanádi püspök joghatósága alá nem kerültek. III. Károly adományozásai és vásárlások útján az 1720-as évek végére gazdára talált valamennyi kincstári puszta és lakott helység. Nádasdy László csanádi püspök (1710—1730) a Neoacquistica Comissio által megítélt tized mellé megszerezte Makó földesúri haszonvételeit is a maga számára. A földesúri jogokat ekkor még megtartotta a kamara. Az 1730-as évek elején megkezdte működését a vármegyei közigazgatás, Makó a szolgabíró közvetlen alárendeltségébe került.A szolgabírói szék ítélkezett olyan ügyekben, amelyek a tanács alapfokú bírói jogkörét meghaladták, de nem tették szükségessé a megyei törvényszék összehívását. A makói önkormányzatra az igazi csapást nem a vármegye újjáalakulása jelentette, hanem az, hogy a város lakói püspöki jobbágyokká lettek. Stanislavich Miklós püspök (1739—1750) kérelmére Mária Terézia Makó földesúri jogát is a csanádi püspökségnek adományozta. A megkötött szerződés szabályozta a bíróválasztást, a tanács hatáskörét. Ettől kezdve csak a püspök tudtával és beleegyezésével választhatók a tisztségviselők, a jelentősebb gazdasági és igazgatási ügyeket az úriszék elé kell vinni. Az úriszék 60 forintig büntethetett és komoly testi fenyítést is kiróhatott az ellenszegülőkre. Erre bőven volt alkalma, hiszen Makó évszázados szabadalmassági és úrbéri pert folytatott a püspökséggel, hogy 18. század eleji kedvező helyzetét legalább részben megőrizze.