Berta Tibor - Géczi Lajos - G. Tóth Ilona: Szeged Város Levéltára 1359-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 6. (Szeged, 1995)

A FEUDALIZMUS KORA

város legfontosabb kiváltságlevelei nem semmisültek meg a többi irattal együtt. Ez a mintegy ládikónyi anyag képezte a Titkos vagy Belső Levéltár (Archivum secretum v. internum) magját és legértékesebb részét. A város földesúri és egyéb jogait bizonyító és biztosító oklevelek a XVIII. század elején különösen nagy jelentőséggel bírtak, hiszen Szeged szabad királyi városi jogállásának visszaszerzéséért harcolt. Ezt az 1715. évi országgyűlésen el is érte a város. Az oklevelek fontossága miatt a városi tanács 1725. április 24-én elrendelte, hogy a város kiváltságleveleit egy három kulccsal ellátott vasládába kell tenni. A ládát lepecsételték, és a három kulcsot három tanácsnok kapta meg. A tanácsnokok feladata volt a láda negyedévenkénti ellenőrzése. A vizsgálatról a tanácsnak kellett jelentést tenniük. Később a Titkos Levéltárat a Szent Demeter templom tornyába szállították. Őrzését és vizsgálatát az ún. „Belső Archívumra Ügyelő Küldöttség" látta el. Itt már csak 7 kulccsal lehetett az oklevelekhez férni. Valamikor a XIX. század első felében a „Külső" levéltárból a Titkos Levéltárba szállították át a folyó ügyvitelben már nem szükséges, de jelentősebb iratokat. Talán ekkor kerültek oda a boszorkányperek iratai is. A XIX. század eleje óta napirenden volt a Titkos Levéltár rendezése, de a harmincas évekig nem tudunk arról, hogy rendezték-e az anyagot. Egy 1830. évi küldöttségi jelentés szerint a Belső Archivumban százszámra találhatók régi oklevelek. Nem sokkal később egy lajstrom készült az iratokról, de ez sajnos az idők folyamán elveszett. Ugyancsak ebben az időszakban Spányik Glicerinus tanár másolatot készített a legfontosabb oklevelekről. A század közepe táján a Titkos Levéltárat átszállították a városházára és egy vasajtóval ellátott faliszekrényben helyezték el, amelyet csak négy tanácsnoknál lévő négy kulcs együttes felhasználásával lehetett kinyitni. Az iratokról 1861-ben lajstrom és mutató készült, 1882-ben pedig Reizner János, a város főjegyzője rendezte az iratokat, a kiváltságlevelekről kivonatokat készített, és mutatóval látta el azokat. A XIX. század második fele óta a városi tanács utasítására főleg alapítványi okleveleket, szerződéseket, emlékérmeket és egyes hivatalok páncélszekrényeinek másod- és harmadkulcsait helyezték el a Titkos Levéltárban, amely időközben végleges helyére, egy páncélszekrénybe került.