Berta Tibor - Géczi Lajos - G. Tóth Ilona: Szeged Város Levéltára 1359-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 6. (Szeged, 1995)

A FEUDALIZMUS KORA

magyar nyelven írták. Átnézéssel kutathatók, mivel segédkönyvek nincsenek hozzájuk. Bizonvságlevelek jegyzőkönyve (o. állag). A bizony ságlevelek különféle tárgyakra vonatkoznak, örökösödés elbírálása, gazdasági felülvizsgálások, foglalkozás, helybenlakás igazolása, stb. A bizonyságleveleket a hatóság mindig két példányban állította ki, az egyiket a kérelmező kapta, a másik a tanácsnál maradt. Minden egyes ügynél részletes vizsgálatot tartottak és ezek menetét és adatait jegyzőkönyvben rögzítették, amely közül az 1739—1747 közötti jegyzőkönyv maradt fenn. Az állag segédkönyveket nem tartalmaz, ezért a kutatás csak átnézéssel lehetséges. A jegyzőkönyv latin nyelvű. Szeged város statútumai (p. állag). Szeged az 1719-es szabadalomlevélben szabályrendelet-alkotási jogot is kapott a királytól. Ez alapján a tanács olyan szabályrendeleteket hozhatott, amelyek a saját területén voltak érvényesek és a városigazgatás, a városgazdálkodás és a városi bíráskodás egészére kiterjedtek, de a törvényekkel nem lehettek ellentétesek. Ilyen statútumokat hoztak pl. a város adókivetéséről, a polgárok kocsmatartási jogáról, a napibérek és kihágások szabályozásáról, a helybéli céhek védelméről, stb. Ezeket a szabályrendeleteket részint az elegyes gyűléseken, részint a tanácsüléseken hozták. Az 1740-es évektől megfigyelhető, hogy a statútumokat már zömmel a belső tanács alkotta meg és hirdette ki. A főbb statútumokat később egy külön kötetbe másolták, és ez maradt fenn az 1717—1827 közötti évekre vonatkozóan. A kötetben 41 rendelet található, főleg az 1725—1748 és az 1799—1807 közötti évekből. A kötetben található két tárnokszéki rendelet is 1611-ből és 1628-ból. A statútumok latin, illetve kis számban magyar nyelvűek. Az állag segédletek hiányában átnézéssel kutatható. Újoncozási iratok (q. állag). A Rákóczi-szabadságharc és a XVIII. század eleji európai háborúk tanulságai megmutatták, hogy nélkülözhetetlen egy erős, szervezett, állandó hadsereg kiépítése a Habsburg-birodalomban. Ez az állandó hadsereg 1722-ben létre is jött, gyalog- és lovasezredekből állott. Létszámát önkéntes belépés, toborzások és erőszakos „kötéllel való fogdosás" útján növelték, vagy éppen egészítették ki. A szervezett újoncállítást II. Lipót császár vezette be, aki az 1790. évi LXVI. tc. alapján egy országos bizottságot hozott létre, amely az országgyűlés által megszavazott újonclétszámot elosztotta a vármegyék és városok