Berta Tibor - Géczi Lajos - G. Tóth Ilona: Szeged Város Levéltára 1359-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 6. (Szeged, 1995)

A KAPITALIZMUS KORA

SZEGED VÁROS VÉGREHAJTÓ KÖZEGEINEK IRATAI A város két legfontosabb végrehajtó közege Szeged város tanácsa és Szeged város polgármestere volt. 1849. augusztus 5-én nevezték ki a főbb tisztviselőket és a tanácsnokokat, s e napon ült össze először az új tanácstestület. 1849 szeptemberében nevezte ki a kerületi főbiztos a város új, teljes tisztikarát. 1850 őszétől Szeged város a megyefőnök fennhatósága alá került. A tanácstestületet 1856-ig mindössze 8 tanácsnok alkotta, és nagyszámú hivatalnokréteg állt rendelkezésre az ügyek intézésére. 1857-től a tanács testületi jellege megszűnt, azaz ettől kezdve nem tanácsülésen határoztak az ügyekben, hanem 4 ügyosztályt állítottak fel. Az Októberi Diploma kiadásakor Szeged város visszanyerte önállóságát, a provizórium alatt ismét megyei fennhatóság alá helyezték. Az 1870. évi XLII. tc. a volt szab. kir. Szeged várost is törvényhatósági jogú várossá alakította, s főispánt állított az élére. A törvényhatósági bizottság szabályrendeletben rögzítette a tanács feladatait. Az 1872-ben elkészített s a belügyminiszter által jóváhagyott szabályrendelet a következőképpen szabályozta a tanács működését. E szerint a városi tanács első és másodfokú közigazgatási hatóság, felügyeletet gyakorol a város közvetlen kezelése alatt álló, és az ellenőrzése alatt álló pénztárak, intézetek és alapítványok fölött. A hatáskörébe tartozó ügyek intézésére előadói rendszert léptettek életbe. A döntéseket tanácsülésen hozták; a tanácsülés általában heti két alkalommal ült össze. Tanácsülésen kívül, rövid úton csak csekély számú ügyben intézkedhettek. Az ügyek sokfélesége miatt 5 ügyosztályt hoztak létre; az ügyosztályok száma, elnevezése az idők folyamán többször változott. A tanács fontos feladata volt a város költségvetési előirányzatát — a számvevőség és a pénzügyi, illetve költségvetési szakbizottság meghallgatása után — összeállítani és a közgyűlés elé terjesztem. A törvényhatósági jogú városok a közvetlen helyhatósági teendőket is ellátták, alsófokon is elvégezték az igazgatási feladatokat. Megkülönböztette helyzetüket a megyétől az a tény is, hogy jelentős magánvagyonnal rendelkeztek. A tanácsot az 1929. évi XXX. tc. megszüntette. Az önkormányzat végrehajtó tevékenységének második legfontosabb képviselője a polgármester volt. Az 1848. évi XXIII. tc. tette egységesen a város legfőbb képviselőjévé a polgármestert (előtte általában a főbíró volt). A neoabszolutizmus kormányzata megnövelte a polgármester felelősségét a városi tanács rovására; 1857-től a polgármester egyszemélyben volt felelős