Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

POLGÁRI KOR

Az aljegyző a főjegyző segédje, egyben a városi levéltár kezelője. A pénztárnok kezeli a város úri javadalmaiból és más haszonvételeiből befolyó jövedelmeket, ellátja a váltsági pénztárral kapcsolatos teendőket. A főügyész jogi úton eljár a város közjavadalmainak haszonbérlői, árva- és újoncpénztári adósai ellen, képviseli a várost az idegen hatóságokkal folytatott jogi ügyletekben. A fő- és alkapitány felügyel a belső és a külső rend fenntartására, gondoskodik a csavargók és gonosztevők elfogásáról és őrizetéről, közreműködik az újoncok előállításánál. Az adószedő a közadói és egyéb pénztárak számadó kezelője. A számvevő feladata elkészíteni a város valamennyi jövedelmének bevételi és kiadási előszámításait, megvizsgálni a számadásokat. A mérnök-telekbíró kötelessége a belső és a külső telkek nyilvántartásainak rendben tartása, az utcák és épületek rendezése, a telekkönyvek vezetése, az adásvételek felügyelése. Az árvagyám a városi árvák pénzeinek számadó kezelője. A főorvos a városi szegények ingyenes gyógyítója. A seborvos látja el a halottkémi teendőket. A tisztviselők ügyrendi beosztása mellett szabályozták a magtári biztos, az előfogati biztos, a csendbiztos, az írnokok, valamint a városi szolgaszemélyzet (kisbírók, tizedesek, lándzsások, pénztári őrök, éjjeliőrök, csőszök stb.) teendőit is. A hivatali munka megszervezése és folyamatossá tétele sürgető szükségszerűség volt, mivel az elmúlt rendkívüli időszakban az elintézetlen lakossági ügyek száma nagymértékben felszaporodott. Ezekhez járult ÖZ új rendszer kiépítését célzó felsőbb rendeletek és utasítások tömege, melyek végrehajtása szintén nem tűrt halasztást. Az újonnan kinevezett tanács szinte állandóan ülésezett, napszakra és ünnepnapra való tekintet nélkül. (Az 1850. évi tanácsülési jegyzőkönyvek tanúsága szerint az év folyamán összesen 218 ülést tartottak, melyeken 3508 ügy került napirendre.) Az 1849/50 folyamán kibocsájtott szervező rendeletek csak járási szintig szabályozták Magyarország új közigazgatási rendjét, a városok és községek belkormányzatának meghatározása elmaradt. Ennek hiányát a felsőbb hatóságok is érzékelték, ezért a Helytartóság egy utasítást dolgozott ki: „ Utasítás a községi közügynek ideiglenes szabályozására Magyarország szabad kir. városaiban s rendezett tanáccsal bíró egyéb községeiben" címen, melyet 1851. augusztus 18-án hoztak nyilvánosságra. Az Utasítás kimondta, hogy a jövőben a község „közügyeiben a községi választmány és tanács által képviseltetik". A községi választmány hatáskörébe utalta a város belgazdálkodásával kapcsolatos legfontosabb teendőket (a községi pénztár