Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

Szentes város és levéltára (Barta László és Labádi Lajos)

egyes lakosok egymásközt tett újabb adás vevési osztályozásai, s atyafiságosan kötött egymás fekvő birtokaikat érdeklő biztosító irataik, egyességeik letéve vágynak, igen óhajtható, hogy ezek városi levéltárunkban rendben tartassanak, a levéltár kulcsa biztos kezekbe tétessék, rendeztessék." A közönség megnyugtatására a tanács részéről tudatták, hogy már intézkedés történt a levéltár rendezéséről, továbbá, hogy a levéltár megóvására Horváth Ferenc jegyzőt feleskették. Az ügy mégsem került nyugvópontra, mivel Horváth Ferencet három hónap múlva országgyűlési követté választották, így a levéltár ismét gazda nélkül maradt. Szentes 1848 júliusában elnyerte a rendezett tanácsú város jogállását, ennek következtében el kellett készítenie az új státusához igazodó rendezési tervét. Ebben bőséges teret szenteltek a levéltár kezelésének. A szabályzat változatlanul az egyik jegyzőre (aljegyzőre) ruházta a levéltárral kapcsolatos teendőket, amelyek közül a legfontosabb a levéltárba található iratok számba vétele és azokról pontos leltár készítése. Kimondta továbbá, hogy a levéltárból eredeti okleveleket vagy másolatokat csakis polgármesteri, bírói vagy tanácsi rendelvényre lehet kiadni. A szabályzat intézkedett a levéltárba kerülő iratok átadásának módjáról is. A levéltár rendezésének előkészítését Vosits Ferenc főjegyzőre bízták, aki 1849. január elején részletes tervezetet készített az elvégzendő munkáról. Ebben legsürgősebb teendőként a levéltár repertóriumának (leltárának) és a jegyzőkönyvek regestrumának (név- és tárgymutatójának) elkészítését jelölte meg. Megítélése szerint a repertórium múlhatatlanul szükséges azért, hogy „a meglévő oklevelek, jegyzőkönyvek és azokhoz tarotzó okiratoknak számát tudni, és azt az illető hivatalnoknak kezelése és számadása alá aszerint általadni lehessen"; a jegyzőkönyvek regestruma pedig azért, hogy „akár a városi köz, akár egyes polgárok magán ügyét illető jegyzőkönyvi végzések és oklevelek bármely időben, rögtön feltaláltathassanak". Vosits Ferenc mennyiségi számításokat is végzett, melyek szerint az 1830—1849 közötti évek regestrálandó jegyzőkönyvei (tanácsülési, közgyűlési, szóbeli bírósági, törvényszéki) 24 695 jegyzőkönyvi számot tesznek ki; ehhez hozzászámítandó az iratok jegyzőkönyvi számokkal való ellátása, valamint az 1772—1816 között keletkezett jegyzőkönyvek és iratok rendezése. Becslése szerint mindezek elvégzésére legkevesebb két év szükséges. A városi szabályrendelet a felvázolt feladatokat a levéltárnoki teendőkkel egybekötött aljegyzői tisztség kötelességei közé sorolta. Az állást 1849 áprilisában Farkas Lajos ügyvéd