Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

Szentes város és levéltára (Barta László és Labádi Lajos)

Az 1848/49-es polgári átalakulás során az 1848: XXIV. tc. előírása szerint állította fel rendezett tanácsú városszervezetét, és önállóan küldött követet a népképviseleti országgyűlésre. Törvényhatósági jogot azonban nem kapott. A szabadságharc leverése után kinevezett testületek és szaktisztviselők hajtották végre a felsőbb utasításokat. A város továbbra is a járási főszolgabírón keresztül érintkezett a megyehatósággal. Elvesztette első folyamodású bíráskodási jogát is. 1860/6l-ben rövid időre helyreállt az alkotmányos rend. 1865-ben Szentest községnek minősítették vissza, csak 1867 végén nyerte vissza rendezett tanácsú jogállását. Az 1871: XVIII. tc, az ún. községi törvény értelmében 1872-ben Szentes rendezett tanácsú város maradt választott és virilis képviselőtestülettel, tanáccsal, polgármesterrel és fizetett szaktisztviselőkkel. Az első folyamodású bíráskodást a törvény a járásbíróságokra ruházta. Szentesnek ekkor kb. 28 000 lakosa volt. 1878-ban Szegvár helyett Szentes lett Csongrád vármegye székhelye. 1883-tól 1950-ig a Makay Endre tervezte újreneszánsz palota volt a vármegye székháza. Ma egyetlen megyei intézmény van benne: a levéltár. Immár 111 éve. Az 1918—1919. évi forradalmak idején forradalmi testületek (nemzeti tanács, néptanács, munkástanács, intézőbizottság, direktórium) képviselték a közhatalmat. Az ellenforradalom 1920-ban állította helyre a hagyományos városszervezetet. Az 1929: XXX. tc. a rendezett tanácsú városokat megyei városokká nyilvánította, s a hagyományos testületek közül megszüntette a tanácsokat. Az 1944. október 8-ai felszabadulás után részben a megszálló szovjet katonai hatóságok, részben a helyi politikai erők kezdeményezésére ideiglenes hatalmi és igazgatási rend épült ki. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletei alapján, a nemzeti bizottság politikai irányításával alakult ki az az új városszervezet, amely formájában a polgári korszak folytatása, tartalmában a népi demokrácia hordozója volt megszüntetéséig, 1950-ig. (B. L.) A városok számára kezdettől fogva rendkívül fontos volt, hogy a különleges jogaikat biztosító kiváltságleveleket, valamint a polgáraik egyéni jogait és kötelezettségeit rögzítő okmányokat gondosan megőrizzék. Ez a