Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

A VÉGREHAJTÓ SZERVEK IRATAI

igás napszámok folyó munkabérét is, majd a hetenkénti piaci árjegyzéket, melyet a megyefőnökhöz is fel kellett terjeszteni (1853—1858). A 4. kötet 1858—1866 között kétnyelvű (magyar és német) nyomtatott lapokon közli a hetenkénti piaci árakat a középár feltüntetésével. Az anyag gazdaságtörténeti értéket hordoz. Végrendeletek (h. állag). 1730 óta hagyomány a város levéltárában elhelyezni a végrendeleteket. A végrendeleteket a régi sorszámokat folytatva jelzeteitek 1872-ig. Forrásértékük kisebb a 18. századi végrendeleteknél, mert a részletekre alig-alig térnek ki. Örökváltsági iratok (i. állag). Főleg a szőlődézsma megváltásával kapcsolatos iratok és kimutatások. Itt kapott azonban helyet a legelőkiméréshez készült telekösszeírás és a Nagyrét kiosztási földkönyve, valamint a belső és külső legelők kiosztási földkönyve. így együttesen az iratok forrásértéke jelentős. Az árvaügyi tanácsülés iratai (j. állag). Külön tanácsüléseken tárgyalták az árvaügyekkel kapcsolatos beadványokat. A megyei árvatörvényszék a felügyelete alá tartozó városi árvapénztárak és az árvavagyonok kezelésére 1860-ban szabályrendeletet adott ki. Hódmezővásárhely akkor még, mint rendezett tanáccsal nem rendelkező város, árvaügyekben a megye alá tartozott, így előírták számára, hogy 1868. január 1-től az árvaügyekre nézve külön tanácsülést kell tartani, és arról jegyzőkönyvet kell vezetni (59/1868. t.ü. sz.). Ezek az iratok tehát külön iktatókkal és mutatókkal váltak el a tanácsi iratoktól. A városi tanácsnak az árvákat és árvapénztárat érintő ügyekben tartott ülésein a főbíró elnökölt, a résztvevők pedig a tanácsnokok, a számvevő és a jegyző. A jegyzőkönyvekben az egyes ügyeket tárgy sorozati számokkal látták el, de minden ügynél a beadvány iktatószámát is feljegyezték. Főként az árvapénztárral, az árvák és gondnokoltak vagyonainak kezelésével (ingatlanok bérbeadása), az árvák gyámjainak tartozásaival, befizetésekkel, adósságokkal, károkozással stb. kapcsolatos ügyek szerepelnek az iratokban és a jegyzőkönyvben. Külön mutatókönyv készült a tanácsülési jegyzőkönyvekhez, és külön az iktatott iratokhoz. Az iratok iktatókönyvei és a mutatók segítik a kutatást. Becsűiegyzőkönyvek (k. állag). Eszközhasználat vizsgálatához az első évből (1847) jól használható becsüket találunk, de 1850 után főleg csak lovak és marhák becsűje szerepel a jegyzőkönyvben. 1859—1860-ban sorszámozták a becsüket, a többi években csak dátum szerint kereshetők ki. Sem mutató, sem oldalszám nincs a jegyzőkönyvben.