Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

GYŰJTEMÉNYEK

fogva bizonyos szakmai előképzettséget igénylő kézműipari tevékenységek tartoztak ide: kovács-, lakatos-, asztalos-, bognár-, szűcs-, szabó-, cipész-, csizmadia-, mészáros-, sütő-, cukrász-, borbély-, fodrászipar stb. Az 1886. április 10-ével induló „B" jelzésű lajstromba a megkezdésükhöz előírt kellékek felmutatásán túlmenően a természetüknél fogva állandó rendőri ellenőrzést igénylő iparágak képviselői kerültek: a fogadósok, vendéglősök, italmérők, kávéházasok, bérkocsisok, zsibárusok, mérgező anyagokat, gyógyszereket, robbanóanyagot előállítók és azokkal kereskedők, munkaközvetítők és cselédszerzők, kéményseprők, építőiparosok stb. A helyüknél vagy jellegüknél fogva a környező lakosokat és általában a lakosságot zavaró vagy veszélyeztető üzemeket csak iparhatósági telepengedéllyel lehetett létesíteni. Ez alá estek az agyag- és téglaégető kemencék, a szappanfőzők, a száraz-, szél- és gőzmalmok, a vágóhidak, a vegyészeti gyárak, a tímárműhelyek, a fürdők, uszodák stb. Nyilvántartásukra az 1890 augusztusában megnyitott „C" lajstrom szolgált. A „D" lajstromba a tágabb értelemben vett ipar, mint kereset céljából folytatott tevékenység körébe sorolt kereskedőket tartalmazza. Vezetése 1884. október 20-ával kezdődött. Az ugyancsak 1884 októberétől induló „E" lajstrom a szabad iparok körét öleli fel. Többek közt itt találhatók a nyomdák, a malmok, a téglagyárak, a cserépedénykészítők, a kútfúrók, a bércséplők, a kézimunkakészítők és a fényképészek. A rendőrség 1920. évi államosítását követően az elsőfokú iparhatóság szerepkörét és ezzel az iparlajstromok vezetését a városi tanács VIII. ügyosztálya vette át (IV. B. 1405. g.). A közigazgatási rendészetet ellátó ügyosztály 1930-tól a polgármester alá tartozott, majd 1945-től ismét mint tanácsi ügyosztály működött. 1950-től az iparhatósági jogkört a tanácsrendszer megfelelő szerve gyakorolta (XXIII. 509., 510.). Az iparlajstromokat, amelyeknek a fondképzők szerint történő szétválasztása a kötetek folyamatos vezetése miatt egyébként is megoldhatatlan, a könnyebb kezelhetőség végett egy gyűjteményes fondba vontuk össze. A bejegyzések alapjául szolgáló okiratok a lajstromokban feltüntetett iktatószámok alapján 1914 után a megfelelő fondképző anyagában megtalálhatók. A lajstromok nagyobb részéhez névmutató is rendelkezésre áll. A fond, amelyet más értékes nyilvántartások is kiegészítenek, elsődleges forrásul szolgál a helyi ipartörténet kutatásához, különösen az ipar szerkezeti változásainak vizsgálatához.