Kruzslicz István Gábor - Makó Imre: Hódmezővásárhely Város Levéltára 1691-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 4. (Szeged, 1994)

A VÉGREHAJTÓ SZERVEK IRATAI

Elnöki iratok (a. állag). Ezek zömében az árvaszék működési feltételeinek biztosítására vonatkoznak. Az 1894: XV. tc. az árvaszék elöljáróságára bízott egy sor teendőt, ezeket az elnök látta el. A sorszámosan iktatott iratok és segédkönyveik csak töredékükben maradtak fenn. Általános iratok (b. állag). Az árvaszék funkciójához kötődő iratokat évenként újrakezdődő sorszámos iktatással vették nyilvántartásba. Irattározásuk 1872 és 1877 között az egyes akták sorszáma szerint nyitott gyűjtőkben történt, több évre átnyúló ügyek esetében is azonos gyűjtőt (alapszámot) használtak. Ezeket évenkénti megkülönböztető betűjellel (A-F) látták el. Az 1877-ben kiadott központi szabályzat szerint az iratokat 1878 és 1902 között már három nagyobb csoportra tagolva gyűjtötték: I. „Hivatalos" tárgyak (felsőbb rendeletek, utasítások, szolgálati ügyek). Ezeket az árvaszék teljes ülésében olvasták fel tudomásul vétel végett, amit az érintettek aláírásukkal igazoltak. „II" jelzettel az árvák és gondnokoltak ügyeit látták el, míg a „III" jelzet vegyes (egyéb) ügyeket takart. Az iratokat évenként megújuló alapszámos rendszerben kezelték. Éven belül az ügy első iktatószáma lett az ügyhöz tartozó iratok alapszáma. A több évre áthúzódó ügyek évenként új alapszámot kaptak, a korábbi évek iratait ehhez szerelték. Az alapszámokban bekövetkezett változásokat és a szereléseket az alapszámokon található iratjegyzéken folyamatosan vezették. Az iktató- és mutatókönyvek mellett sortárkönyvet is készítettek a visszakereséshez. A zömében a magánérdek, a magántulajdon védelmében keletkezett iratok forrásértéke elmarad az egyéb közigazgatási iratanyagokétól, azonban jog- és gazdaságtörténeti forrásértéke így is jelentős. Különösen hasznos konkrét személyekre történő kutatásnál. A részletes hagyatéki leltárak a néprajz számára egyedülálló forrásul szolgálnak. A kutatást megkönnyítik az iktató- és mutatókönyvek, az 1872 és 1878 közt keletkezett iratokról feltáró cédulák is készültek. Az iratanyag selejtezése az 1929. évvel bezárólag megtörtént. Közgyámi iratok (c. állag). A közgyám a leltárbiztossal együtt felügyelt a zár alá vett hagyatékra; gyámot vagy gondnokot javasolt, közreműködött a leltározásnál; kirendelésig ill. működése megkezdéséig helyettesítette a gyámot vagy gondnokot; helyettesítette a rokonokat; közvetített a gyámok vagy gondnokok és a szülők, nagyszülők, esetleg rokonok között; felügyelt a számadással tartozó magángyámokra; nyilvántartást vezetett az árvaszék hatósága alatt álló gyámoltak és gondnokoltak vagyoni viszonyairól, a gyá-