Barta László - Labádi Lajos - Takács Edit: Csongrád Megye Levéltára 1723-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 2. (Szentes, 1986)

CSONGRÁD VÁRMEGYE FŐISPÁNJÁNAK IRATAI

nül jelentést kívánhat a törvényhatósági és községi közegektől* Az 1891: 33. tc* a vármegye közigazgatását állami feladattá nyilvánította, ezzel a főispán bármely ügy intézését magához vonhatta. Az 1912: 63* tc. értelmében az első világháború idején a főispánok kormánybiztosként álltak a megye élén. A Károlyi-kormány is kormánybiztosfőispánokat nevezett ki. Az 1919. évi Tanácsköztársaság idején nem voltak főispánok. Csongrád vármegyében a dualizmus időszakában működött főispánok közül Zsilinszky Mihály a megyetörténeti monográfia megírásával, Vadnay Andor közírói tevékenységé vei tűnt ki. Cicatricis Lajos, aki több mint hatvan évig a vármegye egyik legbefolyásosabb politikusa volt, konzer vatív, sőt egyes időszakokban kifejezetten reakciós állás pontot képviselt, szociális kezdeményezéseivel azonban (munkáslakás-akció) elismerését váltott ki baloldali körökben is. A kormány megbízottjaként minden főispán azt tette, amit kinevezői elvártak tőle: a kormánypolitika teljes és meggyőződéses támogatósát. Többször is előfordult - Csongrád megyében is -, hogy a megyének és a megyehatáron belül fekvő törvényhatósági jogú városoknak közös főispónjuk volt, általában külön adminisztrációval. Az 1918-as polgári demokratikus átalakulás kormánybiztos-főispánja, Jócsák Kálmán a proletárdiktatúra idején a megyei direktórium tagja lett, működéséért börtönt szenvedett. A két világháború közötti főispánokat a kormányzó nevezte ki, Csongrád megyében a gyakori személycserék részben a kormányváltozások, részben az országos irányításban tapasztalható kapkodás következményei voltak. Molnár Imre főispán, kiürítési kormánybiztos 1944. október 6-án hagyta el székhelyét.