Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
TELEGDI III. TAMÁS 1367. január 3. e. - 1375. december 1. u. A három főágra (Telegdi, Bézi és Kagymati) tagolódó Csanád nemzetség, amelyből Telegdi Tamás származik, ősét az Ajtony felett győzedelmeskedő Csanád vezérben tiszteli. A Csanádi püspökség és Csanád megye névadójának kora és az őt követő leszármazottak írásbeli megjelenése között mintegy százharminc év űr található. A Csanád nemzetség ősi birtokai az egykori nagy kiterjedésű Csanád megyében helyezkedtek el, továbbá a nemzetségtagok között többször előfordul a Csanád elnevezés. A két tény alapján nem kételkedhetünk Csanád vezér és a későbbi nemzetség közötti rokoni kapcsolatban. A nemzetség több alkalommal adott kiváló főpapokat és államférfiakat a magyarságnak. E tekintetben a Telegdi főág jeleskedett. Helyi tisztségviselők, megyés ispánok és káptalani tagok közül a 14. században Telegdi Csanád esztergomi érsek, leányági unokaöccse, Vásári Miklós ugyancsak esztergomi érsek és Telegdi Tamás kalocsai, majd esztergomi érsek emelkedett ki. Később Telegdi István erdélyi alvajda, királyi kincstartó jutott országos jelentőségű hivatalba. Báthori István erdélyi vajda és lengyel király édesanyja, Telegdi Katalin révén nőágon tartozott a nemzetséghez. A Telegdi főágon belül élt Telegdi család fiú ágon 1653-ban halt ki. A Waffa családjának leszármazottai máig élnek.1 A kiterjedt Csanád nemzetség, amely 1256-ban 26 élő férfi tagot számlált, 14. századi fénykorát Csanád érsek alapozta meg. Felismerve az új politikai-hatalmi helyzetet, még feltehetően akkor, amikor Károly Róbert király udvarát Temesváron tartotta, nemzetségével együtt csatlakozott hozzá, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egyik testvére, Miklós a rozgonyi csatában a király seregében harcolt az Amadé fiák ellen, majd 1323-ban szebeni, 1326-ban pedig Csanádi ispán lett, maga pedig egyre magasabbra emelkedett az egyházi hierarchiában.2 Csanád, akinek három férfi (Lőrinc, Miklós és Pongrác) valamint egy nőtestvérét ismerjük, nem feledkezett meg unokaöccseiről. Az említett Vásári Miklóst maga mellé vette Váradra, majd onnan Csanád egri püspöki székbe kerülése után követte nagybátyját Egerbe. A fiatalabb Pongrác fia Tamás ugyancsak nagybátyja támogatásával került az esztergomi káptalanba 1343-ban, ahonnan tovább emelkedett.3 Csanád érsek unoka1 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I—III. Budapest, 1900-1901. (Továbbiakban: Karácsonyi 1901) I. 344-361. p. passim. -, Blazovich László-Géczi Lajos: A Telegdi- ek pere, 1568-1572. (Dél-alföldi évszázadok 6.) Szeged, 1985. (Továbbiakban: Blazovich László-Géczi Lajos) 19-31. p. passim és melléklet.; Csukovits Enikő szócikkei Telegdi Csanádról, Tamásról és Váradi Miklósról. In: Korai magyar történeti lexikon. Szerk.: Kristó Gyula. Budapest, 1994. (Továbbiakban: KMTL) 665., 721. p. 2 Blazovich László-Géczi Lajos 22. p. 3 Csukovits in: KMTL 665. p. 417
