Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
városokat és lakosságszámukat ezért külön táblázatba foglaljuk, hiszen a vizsgált terület városhálózatának tárgyalásakor nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül. A temesvári és moldovai szandzsák városai és népességük1 1554-1579 Város A lakosság száma 1554 1569 1579 Bogcsa 1165 715 425 Berény 280 530 470 Bozsor 150 140 155 Denta 615 1760 1410 Facset 15 15 10 Fellak 185 105 260 Gatáj 1250 930 855 Iktár 300 170 195 Iladia 700 275 220 Karasova 700 875 805 Kovin 165 445 310 Marcsina 650 420 325 Módava 100 220 130 Monostor 150 90 80 Ohod (Ohát) 505 1075 1540 Pancsova 500 805 640 Rékás 1000 1420 1230 Sárád 450 470 520 Sémiik (Versec) 250 560 650 Temesvár 1500 1385 965 Tergoviste (Cikóvásárhely) 250 180 140 Utvin (Ötvény) 850 795 705 Ha az említett szandzsákok adatairól készült defterekben szereplő 51 várost összevetjük a Kubinyi András által számbavett alföldi és alföld széli városok mennyiségével,51 52 megállapíthatjuk, hogy mindössze Foktő, Galat és Módos nem szerepelnek listájában a dél-alföldiek közül. Jóval több azoknak a településeknek a száma, amelyeket Kubinyi az általa megállapított centralitási pontok alapján felvett a városok közé. Jobbára azonban a csekély centralitási pontot kapott helyek estek ki, amelyeket ő átlagos mezővárosoknak és mezővárosi jellegű falvaknak (6-10 pont), továbbá jelentéktelen mezővárosoknak, illetve központi funkciót ellátó falvaknak (1-5 pont) nevez, melyek végeredményben átmenetet képeztek a falvak és mezővárosok között. Ezek egy részét inkább óriásfalvaknak neveznénk. 51 Engel PÁL 1996. 159-186. p. Passim. 52 Kubinyi András: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. = Délalföldi évszázadok 14. Szeged, 2000. 59-94. p. Passim. 355
