Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
A korábban a latin, majd a német hospesek által Kelet-Közép-Európába hozott jog a középkori állami és jogi környezetben a nekik adott autonómiák, kiváltságok birtokában hosszú ideig fennmaradhatott, átalakulva természetesen, mert hatott e lakosok jogéletére a helyi jog is. A továbbiakban azt vizsgáljuk meg: e jog egésze, illetve arti- kulusai miként terjedtek el a nem idegen eredetű, hanem hazai városi lakosság között. Hogyan valósult meg a jogi transzfer, kölcsönhatás a nem magyar és magyar lakosságú vidékek és városok lakossága között. A jogi transzferben több tényező játszott szerepet. Közülük egyik a tárnoki jog, amelynek alapjául — amint mások mellett Kubinyi András bizonyította — a budai jog szolgált,20 amelyet azután nemcsak a tárnoki városok irányába, hanem a nem királyi városok felé is közvetített. Kubinyi összevetette a tárnokjogi cikkelyeket, azaz a tárnoki jogkönyvet Újlak városnak Újlaki Izdenczy Ferenc királyi nótárius által 1525-ben készített jogkönyvével,21 amelyet II. Lajos király megerősített. Újlaki Lőrinc halála (1524) után a király birtokába került a város jogkönyve. A II-tól az V. könyvig terjedő részében a tárnokjogi cikkelyeket tartalmazza, mégpedig annak a Kovachich Márton György által kiadottnál22 egy korábbi változatát. Az újlaki jogkönyvbe másolt példány artikulusai ugyanis a mű elején álló tartalomjegyzék szerint haladnak: az öröklésről (tulajdonról), a vérontásról (büntetőügy), a végrendeleti ügyekről és az adósság kezeléséről (kötelmi jog) szóló artikulusok követik egymást, és ugyanitt találhatók még mint közjogi részek a vásárbíró választását leíró szabályok.23 Mindenesetre abból, hogy a jogkönyv második könyve első fejezetében az áll: „Kezdődnek a nyolc szabad város szokása szerinti jogok, amelyek alapján Újlak város önmagát kormányozza, [,..]”24 feltételezhető, hogy szokásjogként már korábban érvényben volt Újlakon a tárnoki jogkönyv, annak legalábbis a magánjogi részeit használták. Sőt a bíróválasztásról szóló két artikulust a város szokásjogát leíró első könyvbe tette a szerző, nyilván azért, mert megfelelt az Újlakon élő szokásnak. Az újlaki példa alapján feltételezhetjük, hogy más királyi szabad városokban, illetve földesúri városokban egyaránt zsinórmértékül használták az elsősorban budai jogot közvetítő tárnoki jogkönyvet. A budai jog elterjedésében Magyarországon a királyok is szerepet játszottak, amikor budai jogot adományoztak egy-egy királyi városnak vagy mezővárosnak, illetve az 20 Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk: Gerevich László-Kosáry Domokos. Budapest, Budapest Főváros Tanácsa, 1973. (Budapest története II.) (A továbbiakban: Kubinyi 1973) 164166. p. 21 Schmidt Rudolf: Statútum civitatis Ilok anno MDXXV. Zagreb, 1938. (Monumenta historico- iuridica Slavorum meridionalium XII. JAZU). Magyar fordítása: Újlak város jogkönyve 1525-ből. Jura, pri- vilegia et libertates civitatis Wylak. In: Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon. A jegyzőkönyvet és a jogkönyvet latinból fordította és a kísérő szövegket írta: Hegedűs Antal. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1983. (A továbbiakban: Hegedűs 1983.) 93-179. p. 22 Codex autentichus juris tavernicalis statutarii communis complectens monumenta vetera et recen- tiora partim antea vulgata, partim hactenus inedita. Editus industria Martini Georgii Kovachich senqui- ciensis. Budáé, 1803. 23 Kubinyi 1973. 165-166. p. 24 Hegedűs 1983. 102. p. 59
