Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
A városkönyveket a 15. században egyre-másra fektették fel, Körmöcbányán, például 1426-tól.14 Közülük több elveszett, mint például a királyi székváros Budáé, valamint Szegedé. Az utóbbi létéről például Lukács zágrábi püspök egyházi adománya révén tudunk. Ugyanis amikor szülővárosa egyik plébániájának 1501-ben adományt tett, amelyben kápolna építését és két káplán eltartását biztosította, nem felejtette el megjegyezni, hogy az oklevelet másolják be a városkönyvbe, amelyet a fentiekkel szemben nyilvánvalóan latin nyelven vezettek.15 Latinul folyt a városi ügyvitel Zágrábban, Zsolnán és Kassán. Zsolnán később latinról németre, majd cseh nyelvre váltottak, az utóbbiban latinról németre.16 Eperjesen egy időben, épp úgy mint Sopronban, két könyvet is vezettek: a városkönyvet, Eperjes szabad királyi város jegyzőkönyvét (1424-1509) és Eperjes város néhány német nyelvű bejegyzéstől eltekintve latin nyelvű végrendeleti könyvét (1474-1513). A jegyzőkönyv nyelve 1449-ig latin, majd német, 1491-ben vegyes, 1492-től pedig ismét latin volt. A városkönyvek használatáról Werbőczy is szól. A Hármaskönyvében a polgárok közötti vagyonjog elévüléséről írva említi őket (in protocollum seu librum civitatis annotare)}1 A földesúri városokban az írásbeliség lassabban honosodott meg. Jóllehet Werbőczy elismeri a városok mellett a mezővárosok autentikus pecséthasználati jogát az előttük és a köztük fennforgó ügyekben, jegyzőkönyveik későbbi időből maradtak csak fenn. A korábban királyi szabad város Késmárk, amely 1462-ben került Szapolyai Imre birtokába, bírósági könyvét 1533-ban kezdték vezetni.18 A kötetben köz- és magánügyeket, visszatekintve történeti eseményeket — például a mohácsi csatát, II. Lajos király halálát — egyaránt feljegyeztek. Feltűnik a lapokon Gritti is. A várost 1538-ban érintő tűzvész, a plébános inventáriuma, stb. ugyancsak helyet kaptak benne. A bejegyzett esetek többségét a néhány bűnügy mellett mégis vagyon- és öröklési jogi ügyek teszik ki. A német nyelvű bírósági könyvet tartalma alapján a városkönyvek sorába illeszthetjük. Ugyanígy áll a helyzet Debrecen Város Magisztrátusának jegyzőkönyveivel, amelyeket 1547-ben kezdtek vezetni. Fennmaradt latin nyelvű köteteiből, amelyekről folyamatosan készülnek a magyar nyelvű regeszták, kibontakozik a nagy alföldi város élete, a köz- és magánélet szférája, valamint a nekik megfelelő jogterületek. Miskolc mezőváros többségében magyar nyelvű bejegyzést tartalmazó könyve 1569-ben indult.19 A városkönyvek az európai és magyar régiség kiemelkedő hagyaté14 Csukovits Enikő: i. m. 202. p. 15 Reizner János: Szeged története IV. Oklevéltár név- és tárgymutató. Szeged, 1900. 90-92. p. 16 Solymosi László. Kéirat. 17 Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város jegyzőkönyve 1424-1509. Történelmi Tár 1909. 118— 133. 161-181. p., Uő. Eperjes város végrendeleti könyve 1474-1513. Történelmi Tár 1909. 438-449. p.; Werbőczy István Hármaskönyve. Fordították, bevezetéssel és utalással ellátták Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Magyarázó jegyzetekkel kíséri Márkus Dezső. Budapest, 1897. III. rész 15. cím 2. §. 18 Werbőczy, Hármaskönyv II. rész 13. cím. 3. §.; Ilpo Tapani Piirainen-Arne Ziegler: Das älteste Gerichtsbuch der Stadt Käsmark/Kezmarok aus den Jahren 1533-1553. Polypress Verlag. Leutschau/ Levoca, 1998. 19 Debrecen Város Magistratusának Jegyzőkönyvei. A fordítás és válogatás munkáját Balogh István (1547-1555., 1572-1573., 1589-1592.) és P. Szalay Emőke (1555-1557., 1564-1571., 1574-1588., 1577-1588.) végezte. Debrecen, 1979-2001. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai. 1-7. 10. 12-13. 15-16. 18-19. 23-27. 30. 32-33.); Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyve (1569-1600) Közreadja: Tóth Péter. Miskolc, 1990. 43
