Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
A raguzai szerző leírása szemléletesen ábrázolja a Temesközben a 15. század második felétől állandósuló békétlenséget, amely miatt lehetetlené vált az állandó munkával járó agrokultúra fenntartása. Azok a magyarok, akik nem estek áldozatul a harcoknak, vagy nem hurcoltak őket rabságba, elmenekültek. Helyüket az alacsonyabb civilizációs szinten élő szerbek foglalták el, akik, bár meglehetősen „huzatos” helyre érkeztek, jobbára pásztorkodó életmódjukkal könnyebben alkalmazkodtak az állandóan háborús veszélyt magukban rejtő viszonyokhoz. Nyereségük annyi volt — nem kevés —, hogy nem kellett nyakukba venni a török igát. A déli szlávok Magyarországra költözésének, bevándorlásának történetét a szerb fejedelmi, despota családok tagjai és kíséretük Magyarországra érkezésének tárgyalásával kezdik a szerzők. Lazarevics István, a Brankovicsok, a velük rokonságban állt, de alacsonyabb rangú Jaksicsok, Petrovics Péter, Bakics Pál és mások történetét tárgyalják.14 Kevesebb szót ejtenek a horvátok és szlovének magyarországi életéről, egyrészt talán azért, mert őket eredeti lakóhelyükön érte el a magyar állam határa, és így a magyar király alattvalói lettek, másrészt, mivel a magyarokkal azonos vallást gyakoroltak, könnyebben ment a beilleszkedésük. Éppen ezért nem szabad megfeledkeznünk például a Tallóciakról, akiknek történetét Mályusz Elemér dolgozta fel,15 a Frangepánokról, közülük is elsősorban Gergelyről, a kalocsai érsekről, aki támogatta az általunk többször emlegetett Ludovicus Tubero történetírói munkáját. Frangepán, aki a Dunai Tudós Társaság budai csoportjához kötődött, reneszánsz főpapi udvart tartott Kalocsán, amellyel a raguzai humanista kapcsolatban állt, és innen szerezhette magyarországi információinak nagy részét. Frangepán érseki aulájának tagja volt egy ideig mint háj- szentlőrinci prépost az ugyancsak horvát származású Beriszló (Berislavics) Péter, a 15- 16. században ismert család tagja, aki később veszprémi püspök lett, majd várnai perjelként fejezte be életét.16 A horvátok és dalmátok közül nemcsak főrangúak játszottak szerepet a középkori Magyarország életében. A raguzai kereskedők is létrehozták telepeiket az országban. Szávaszentdemeter, a későbbi Sremska Mitrovica mellett Kévén, Budán, Nagybányán és Sárospatakon is hoztak létre kolóniákat. Miután Szávaszentdemetert a törökök feldúlták, Újlakra települtek át, és nyilván hozzájárultak a város felvirágzásához. Amikor Nándorfehérvár 1427-ben magyar kézre került, Zsigmond király ösztönözte raguzai kereskedők odatelepítését a város gazdasági életének fellendítése érdekében.17 Szakály Ferenc idézett tanulmányában éppen Keve és Újlak példájával igyekszik bizonyítani azon feltételezését, hogy a Magyarországra érkező szerbekben nemcsak a befogadó népességhez képest elmaradott paraszt- és, tegyük hozzá, pásztortömeget kell látni, hanem voltak kereskedéssel, kézművességgel foglalkozó csoportjaik is. Maga 14 A vonatkozó legfontosabb szerb irodalom Ivic 1929.; Dr. Dusán J. Popovic; Srbi u Vojvodini I- III. Beograd, 1957.; Istorija srpskog, naroda II. Beograd, 1982. Napisali: Dimitrije Bogdanovic, Rade Mihajció. A korszakunkra vonatkozó rész; 373-555. p. (A munka eredményeit felhasználva készítette el Rokay Péter: A Szerbek betelepülése Magyarországra. In: A szerbek Magyarországon. Szeged, 1991. 51- 63. p. című írását, amelyben mintegy ismerteti is a fenti mű korszakunkra vonatkozó részét.), III. (1537— 1699.) Beograd, 1994. Napisali/ Radovan Samardic, Rajkó L. Veselinovtc, Toma Popovic. 15 MÁLYUSZ Elemér: A négy Tallóci fivér. In: Történelmi Szemle. 1980/4. szám. 531-576. p. 16 Tubero. Bevezetés. 9-11. p. 17 Tubero. Bevezetés 7. p.; Mályusz 1980. 542. p. 327
