Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
A TÁRCAFŐI FŐESPERESSÉG MEGSZERVEZÉSE A középkori Magyarország északi, északkeleti részén feküdt a nagy kiterjedésű egri püspökség területe, amely a 13. század végén és a 14. század elején Kristó Gyula szerint tizenegy főesperesi kerületre tagolódott. A borsodi, abaújvári, zempléni, borso- vai (beregi), ungi, szabolcsi, zsombolyai (pankotai), kemeji, hevesi, patai és tárcafői főesperességek nem egy időben alakultak ki, az egri egyházmegye megszervezése hosszú ideig tartott.1 Jelen dolgozatunkban ezen utóbbi főesperességek közül a tárcafői főesperesség kialakulásának folyamatát szeretnénk új adatokkal megvilágítani. A tárcafői főesperesség kialakulását illetően mindenekelőtt tisztáznunk kell Sáros megye létrejöttének történetét, hiszen a kettő összefüggésben van. Botka Tivadar egy korábban létrejött nagy Újvár megye részeinek tartotta a sárosi vidéket, és e nagy, a Tiszától a lengyel határig terjedő közigazgatási alakulatból, amelyhez még Heves megye területe is hozzátartozott, vált ki szerinte a későbbi Heves, majd Sáros megye. Botka felfogásával ért egyet Kristó Gyula, aki további adatokkal és elvi, elméleti megállapításokkal erősíti azt.2 Balássy Ferenc Sáros megye korábbi nevét Újvár megyének tartja, úgy véli, semmiféle kapcsolat nincs Abaújvár és Újvár megye között.3 Balássy tételeinek téves voltát Botka, helyesen, abban kereste, hogy a szerző a 13. század második felénél korábbra nem tekintett vissza a forrásokban. Hogy Botka és Kristó tárta fel helyesen Abaújvár és Sáros megyék kialakulásának valós útját, azt mi is megerősíthetjük egy adalékkal. Telegdi Csanád egri püspök későbbiekben részletesebben tárgyalásra kerülő, 1323. október 16-án Egerben kiadott okleveleiben a Letenye és a Tárca folyók környékéről, a későbbi Sáros megye jelentős részéről mint abaújvári irtásföldekről emlékezik meg.4 A 13. és 14. század fordulójára teljesen kialakult Sáros nemesi vármegye területén korábban királyi magángazdaság, erdőispánság volt, amely a 11-12. században a Tárca völgyén át népesedett be. Ezen erdőkben és vadakban gazdag területre, ahogyan egyre jobban benépesült, Abaújvár megye terjesztette ki fennhatóságát. Megjelentek itt az új1 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. 396-427., 472-473. p. 2 Botka Tivadar: Tájékoztatás Balássy Ferenc „visszhangjai” körül a vármegyék első alakulásáról. In: Századok. 1872. 532-548., 704-708. p.; Kristó Gyula 406-409. p. 3 Balássy Ferenc: Az egri egyházmegye alakulása. Különlenyomat Nmélt. Kis-Apponyi Bartako- vics Béla egri érsek aranymiséje ünnepére az egri megyei papság által kiadott emlékkönyvből, 17-19. p., és Uő.: Visszhangul Botka Tivadarnak a vármegyékről írt közleményeire. In: Századok. 1872. 232-237. p. 4 MÓL Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: Dl.) 68 793. Regesztája latinul Vincent Sedlák: Re- gesta diplomatica nec non epistolariae H. Bratislava, 1987. (Továbbiakban: Reg. Slov. II.) 461. sz., magyarul: Anjou-kori oklevéltár 1323. Szerk.: Blazovich László-GÉCZI Lajos. Budapest-Szeged, 1991. 514. sz. 361
