Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
vári várföldek és várelemek is.5 A terület benépesedése azonban még a 14. század elején is tartott, amint ez Csanád püspök ugyancsak 1323. október 16-án kiadott okleveléből kitűnik. A püspök úgy egyezett meg az előtte személyesen megjelenő Abaújvár megyei nemesekkel: Rykolph fiai: Kokos, János és Rykolph mesterekkel, a Keych-i Detkh fia Jánossal, Lang fia Jánossal, Simon fia Egyeddel, Herbort fia Bekével, Deth- bor fia Balázzsal és atyafiaival, továbbá Márton fiaival: Chama mesterrel, Mátéval és Thekule-val, Lede fia Chonk-kal, András fia Pállal, Péter fiaival: Jakabbal, Rolanddal és Györggyel, Simon fiaival: Pállal, Domonkossal és Lőrinccel a káptalan beleegyezésével, hogy Rykolph fiai és rokonai az egri egyházmegye területén — amelyet egyik oldalról a lengyelek, a másik oldalon a szepesi egyház területe határol — az új irtásföldeken (novalibus extirpatis) lévő falvak és birtokaik, továbbá famulusaik és szervienseik birtokai után a püspöknek járó tizedként a papi negyed épségben tartásával 50 mansio után 64 cseh garast tartoznak fizetni a mindenkori püspöknek. A betelepítők feltehetően németajkúak voltak, mert az oklevélből az is kiderül, hogy ők a mansio-1, a telket lan- nak vagy hub-nak nevezik. A telepített terület a Letenye folyó forrásától a Tárcába ömléséig, onnan fölfelé a Tárca folyó mentén annak forrásáig terjed mindkét oldalon.6 A Tárca völgyének felső része és annak vidéke tehát a 14. század első harmadáig meglehetősen gyéren lakott terület volt. Éppen ezért tartott sokáig nemcsak állami, hanem egyházi igazgatásának megszervezése is. Ebből következett, hogy fennhatóságáért oklevelekkel is igazolhatóan hosszú ideig vetélkedett az esztergomi érsekség és az egri püspökség. 1261-ben Lampert egri püspök a sárosi egyházat és a körülötte levő plébániákat az illető főesperes hatósága alól felmentette s a püspök alá rendelte, és világosan kifejtette, hogy a sárosi parochiák az egri püspök joghatósága alá tartoznak. Tamás esztergomi érsek 1312-ben, amikor megerősítette a tárcái kerület lelkészeinek kiváltságait, nyomatékosan hangsúlyozta a kerületnek a szepesi prépostsághoz tartozását. 1322-ben az említett privilégiumlevelet Boleszló esztergomi érsek megerősítette.7 A szepesi prépost, az esztergomi érsek megbízottja ugyanúgy intézkedett a területen, mint az egri püspök. A fennálló állapotokat kitűnően bemutató oklevélből tájékozódhatunk erről. János szepesi prépost, Boleszló esztergomi érsek kancellárja és általános helynöke tudatja, hogy a tárcái kerületben lévő Wyzaka-i egyház papja, András önként lemondott állásáról. Az egyház kegyurai és papjai Gergely papot választották a mondott egyház rektorává és a lelkek pásztorává. Gergelyt Abrahe fia Fülöp ispán, Hench soltész és a többi parochus mutatta be János mester tárcái főesperesnek, a prépostnak pedig János mester. Kérték a prépostot, hogy a választást erősítse meg. A prépost kapucnit téve a fejére, a választást jóváhagyta, és Gergelyt felruházta az őt megillető teljes jogkörrel.8 Az említett oklevélből nemcsak az tűnik ki, hogy Rykolph fia János mester itt már főesperesként szerepel, hanem az is, hogy a terület felett a szepesi prépostnak, Jánosnak ugyancsak joghatósága van, hiszen a választást neki kellett jóváhagynia. Talán éppen ezen joghatóságot kívánta megszüntetni Csanád püspök, amikor 5 Kristó Gyula 407. p. 6 Dl. 68 972.; Reg. Slov. II. 460. sz.; Blazovich-Geczi 513. p. 7 G. Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Budáé, 1829- 1844. VIII/1. 460., VIII/2. 396. 8 Df. 275 939.; Reg. Slov. II. 453. sz.; Blazovich-Géczi 461. p. 362
