Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
gi jog, és hazánkban Debrecenben ugyancsak hasonlóképpen állt a dolog.45 A mindennapi gyakorlat azonban másként alakult. Ha nem vagy kevés tárgyalni való akadt, akkor nem ültek össze, vagy korábban befejezték az ülésezést. Ezt következtethetjük ki a 307. artikulusból,46 amely azt rögzíti, hogy az éves vásárok idején a hétköznapokon, tehát naponta kétszer, feltehetően délelőtt és délután ülésezzen a bíróság, és minden elkövetett vétségért kétszeres büntetést szabott ki a nem vásár napokhoz képest. Nyilván a vásárok forgatagában több jogvita keletkezett, mint az egyszerű hétköznapokon, és ezt a helyzetet regisztrálta a jogkönyv „Minden csütörtökön üljön tanácsot, és áttekintve a város előtt álló valamennyi ügyet döntsön és intézkedjen bennük” — írja a jogkönyv. Tehát a csütörtöki napot a város közügyeinek szentelték. Szombaton pedig a plébánia templom, a kórházak és más templomok dolgában járt el a bíró a tanáccsal együtt. Mint kegyúrnak, a tanácsnak joga volt a vallási intézmények ügyeiben eljárni. Hasonló helyzetet ír le Kassa város 1404. évi statútuma.47 A város, mint kegyúr elsősorban a bíró és az esküdtek, továbbá az egész község az egyházi épületekről és a bennük lakó papságról, az özvegyekről és minden szükséget látó emberről egyaránt gondoskodott. Különösen a papságról, akik a lakosság lelki üdvét szolgálták.48 A kegyuraság döntéshozatalt és anyagi áldozatokat egyaránt jelentett a város számára. Amint láthatjuk, a bírónak állandóan készenlétben kellett lennie a városi ügyek intézése miatt. Az esküdteknek kevésbé, amint a 356. szabályból kiderül.49 A bíró igazságszolgáltatási és igazgatási feladatai közül néhányról közvetlenül szól a jogkönyv. A budaiak kiváltságai közé tartozott — ami más jogállásúak esetében is fennállt —, hogy felettük minden bírónak a budai jog alapján kellett ítélkezni. Ebből következett az, hogy ha a király vagy a tárnokszék elé került egy budai polgár ügye, a budai bíró és az esküdtek jelenlétét megkövetelték.50 A bíró bűnügyekben a városi béke megőrzése jegyében betöltötte a közvádló szerepét is. Hivatalból vádat tartozott emelni egy hontalan agyonütött ember gyilkosa ellen, továbbá „minden közösségnek ártó kártékony emberrel: rablókkal, tolvajokkal, hamisítókkal szemben.”51 Hasonló esetet tárgyal a 347. számú szabály, amely leírja, hogyan járjon el a bíró, és mit tegyenek a rokonok egy agyonütött ember gyilkosának elő- kerítése ügyében. Az esetet, amelynek leírása közel jár az önvédelemből elkövetett emberölés ügyéhez, számos jogkönyv taglalja.52 A bíró továbbá felelt azért, ha egy fogoly 45 Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. (Dél-alföldi évszázadok 17.) Szeged, 2002. 164. p. 46 Bj. 307. sz. 47 Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen 1890. 74. p. 5. sz. 48 Bj. 297. sz. 49 Bj. 356. sz. 50 Bj. 358. sz. 51 Bj. 232. sz. 52 Bj. 347. sz. Vö. Ssp. Tj. II. 64. 2. 3. 4. sz.; Sziléziai jogkönyv 235. sz. In: ERNST THEODOR Gaupp: Das Schlesische Landrecht. Neudruck der Ausgabe Leipzig, 1828. Scientia Verlag. Aalen, 1966. 173. p.; Magdeburg joga 116. sz. In: Das alte magdeburgische und Hallische Recht. Ein beitrag zur Deutschen Rerchtsgeschichte. Hrsg.: Ernst Theodor Gaupp. Breslau, 1826. 309. p.; Jus Tav. LXII. sz. 96
