Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
lom bíróságát.40 Ugyanilyen hűségnyilatkozatot követelt az őrgróf Gyulai Gyúry András deáktól, titkárától, későbbi aradi kanonoktól, amikor az a simándi plébániát átvette, kikötvén azt is, hogy az istentiszteletet a régi időktől szokott módon végzi és végezteti. Sadobrics Péter és Becsvölgyi Antal deák bánhegyesi plébános ugyancsak ilyen tartalmú kötelezvényt írt alá javadalmai átvételekor.41 Az utóbbi azért érdekes, mert miután a várúr áttért a protestáns hitre, és Gyúry András ezért lemondott állásáról, Kenderesy János az új hitet hirdetve, de azonos kötelezettségekkel vette át a simándi egyházat, amely tény az 1525. június 1-jén keltezett okleveléből derül ki.42 Az őrgróf az előbbiekkel egyező nyilatkozatot kívánt meg a békési plébánostól, amint Budai Ferber János 1524. szeptember 25-i keltezésű leveléből megtudjuk.43 A két utóbbi dokumentumból kiolvasható Brandenburgi új hitre térésének ideje is, amely nem lehet más, mint a békési és a simándi plébánosok hűségnyilatkozata között eltelt nem sokkal több mint nyolc hónapnyi idő. A fenti esetekből kitűnik, hogy gazdagságától függetlenül éppen olyan szervitorának tekintette az uradalom birtokosa a nagy, legalább 3000 lelket számláló birtokközpont, Gyula kanonoki stallumot bíró plébánosát a latifundiumához tartozó jeles mezővárosok: Békés és Simánd parókusaival egyetemben, mint a kis faluét, Eperjesét vagy Bánhegyesét, és bekövetkezhetett akár vallásváltozás is — azaz földesúri és kegyúri jogait zavartalanul kívánta érvényesíteni. A plébános és településének lakói között nem egy esetben az adók, azon belül főleg az egyházi tized — amelyből a plébános is részesült — fizetése körül keletkezhettek jogviták. Megoldásuknak egy másik módját hagyományozta ránk a Szabadka plébániájának középkori történetéből fennmaradt egyetlen oklevél. Váradi Péter kalocsai érsek 1496-ban a tizedfizetés nem teljesítése miatt egyházi tilalom alá helyezte a szabadkaiakat, amelyet II. Ulászló király óhajára feloldott. Péter plébánost értesítette, hogy miután Dengelegi Pongrác Mátyással, Szabadka urával tisztázta a tized fizetésének mértékét, haladékot ad annak a következő év Szent György napjáig való teljesítésére. Ha addig a tized fejében járó összeget nem fizetik ki, a települést újra interdictum alá helyezi.44 Jelen esetben feltételezhető, hogy Péter pap az érsekhez fordult ügyével, aki nem habozott az egyházi büntetés kiszabásában. A király viszont a jövedelmeikben ellenérdekelt két felet, a világi és az egyházi urat egyezkedésre szólította fel. Számunkra úgy tűnik, hogy a szabadkai plébános szélesebb jogokkal rendelkezett, mint a gyulai uradalomban szolgálók. A plébánosnak jövedelméből kötelessége volt a rábízott intézmények, épületek fenntartása. Gyulán — mint említettük — ez az iskola, a fürdő és a malom karbantartását jelentette a plébánia épületének gondozása mellett.45 A plébánia javainak megőrzése és gyarapítása a simándi és békési egyházak átvételekor tett hűségnyilatkozatokban ugyancsak szerepel.46 A mindenkori plébánosnak a szolgálati helyén kellett tartózkod40 GYO 81., 106. sz. jegyzet. 41 Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története I. Arad, 1892. 515. p. 42 Uo. 43 GYO 83., 110. sz.; 82-83., 109. sz. 44 IvÁNYl István: Szabadka szabad királyi város története II. Szabadka, 1892. Okmánytár. 8. (5. sz.) Az oklevél helyes keltezése: 1496. január 3. 45 Levéltárak - Kincstárak. 406. p. 46 GYO 82., 108. sz.; 83., 110. sz. 372
