Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
megszökött. Bírói esküjére hivatkozva köteles volt kinyilvánítani, hogy a dolog nem az ő tudtával történt.53 A bírónak és a tanácsbélieknek nem kellett minden alkalommal esküt tenniük, ugyanis hivatkozniuk kellett a beiktatásukkor letett esküjükre, ami minden egyebet helyettesített. Az igazgatási ügyeket illetően a 37. szabályból kiderül, hogy a bíró szervezte a városi közéletet. Ha valami jelentős vagy komoly esemény történt, a bíró értesítette a tanács tagjait és a céhmestereket, valamint azokat, akik az ügyben érdekeltek, hogy gyülekezzenek a tanácsházán a fennforgó eset megvitatásának és a döntésnek az ügyében. Ugyancsak jogában állt kirendelni a tanácsurak segítségére két-két embert, ha az illető ügy megkívánta.54 A város kancelláriáját a jegyző vezette. Egyrészt ellátta a városi tanácsnak mint önkormányzatnak a tevékenységével összefüggő írásbeli feladatait, másrészt vezette a tanácsnak mint bíróságnak a leíró irodáját. A városi jegyzőkönyvet a jegyző őrizte, és csupán ő írhatott bele, azonban csak a bíró által kirendelt két vagy három esküdt jelenlétében. Az esküdtek tanúként voltak jelen, ugyanis a jegyző segédkönyveket használt az üléseken, és az egyes ügyeket azokból tisztázta be a városkönyvbe. Ilyen módon megváltoztatott bejegyzés nem kerülhetett be a városkönyvbe, amely alapján az egyes ügyekről okleveleket állítottak ki. A jegyző halála esetén ugyancsak a bíró jelölt ki két esküdtet, akik egy bölcs és kipróbált írnok segítségével vezették tovább a főkönyvet.55 A városi szabadság legfontosabb dokumentumait, a fő jogbiztosító oklevelet, az 1244. évi kiváltságlevelet, amelyet aranybullának neveztek, a bíró vagy egy polgár senkinek nem volt köteles felmutatni. A város nagypecsétjét egy német tanácsnok őrizte, a láda zárját pedig két német tanácsúrnak kellett pecsétjével ellátnia. A kispecsétet ugyancsak egy esküdt őrizte, a láda kulcsát a jegyző tartotta magánál. Bíróválasztáskor pedig a plébános őrizte az új bíró beiktatásáig a pecsétet.56 A bíró tevékenységéért bizonyos javadalmazásban részesült. Mint ismeretes, a nemesi eljárásjogban magánjogi perben a bíró a perérték és a bírság kétharmadát kapta.57 A városokban, úgy tűnik, más volt a helyzet. Bár ingatlan ügyekben hozott ítéletről nem szól a jogkönyv, ám egyébről igen. A mezsgye határ megsértői három márkát fizettek a bírónak, és ugyanannyit a károsultnak, továbbá az okozott kárt ugyancsak tartoztak megtéríteni.58 Ha valaki az idegen kereskedőt nem úgy szállásolta el és tartotta, mint a fogadósok, akkor 10 márkát volt köteles fizetni, amelynek harmadát a bíró Az önvédelemből elkövetett emberölés ügyére 1. Heinz Holzhauer: Familien- und strafechtsgeschichtliche Beobachtungen am Schwabenspiegel. In: Schwabenspiegelforschung im Donaugebiet. = Acta Universitatis Szegediensis. Acta Juridica et Politica Szeged. Tom. LXXI. Fase. 17. Szeged, 2008. 553. p. 53 Bj. 238. sz. 54 Bj. 37. sz. 55 Bj. 54. 55. sz. Vö. Kassa város 1404. évi törvénye 17. sz. In: Jogsz. Gyűjt. II./II. 77.; Bj. 73. sz. A Budai jogkönyvből vett idézetek fordítása Schmidt József munkája. 56 Bj. 52. 62. 91. sz. 57 Hajnik Imre 1899. 443. p. 58 Bj. 332. sz. 97
