Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

A bírónak, mint említettük, a középkori városokban bírói és igazgatási feladatokat kellett ellátnia. Mint bíró minden ítéletért, amelyet meghoztak — bírósága társas bíróságként ülésezett — tartozott vállalni a felelősséget.34 Ha egy ügyet a vesztes fél a tárnokmesterhez fellebbezett, és a budai bíró ítéletét helyben hagyták, a felet tíz márka bírságra ítélték. A hanyag bírót viszont a király vagy a tárnokmester elé idézhették, ahol felelni kényszerült a késleltetett vagy megtagadott ítéletekért.35 A városi polgár egyébként csak „tisztességes” ügyben (örökség, tulajdon vagy nagyobb pénzadósság), tehát magánjogi ügyekben fellebbezhetett a tárnokmesterhez. A tárgyaláskor kötelezték a bírót és az esküdteket a megjelenésre.36 Ugyanakkor a büntető ügyeket nem vihették magasabb fórumok (király, tárnokmester) elé.37

A 352. artikulus címe azt mondja, hogy a bíró ne távozzon el az ítélkezésről, ugyanakkor az alatta lévő szöveg szerint a bíró és az esküdtek távozzanak el a tárgyalásról, ha rokonuk ügye forog fenn.38 Az ellentmondás a cím befejezetlenségéből fakad. Az alábbi lenne helyes: a bíró ne távozzon el az ítélkezésről, csak rokona ügyének tárgyalásakor. Egy-egy ügy tárgyalásának befejezése előtt nem távozhatott el a bírói székből, ugyanakkor rokona ügyének tárgyalásakor összeférhetetlenség állt fönn. Az esküdtek helyzete hasonló képet mutatott.

A témakörhöz kapcsolódó ősi szabályt fogalmaz meg a 244. artikulus, amely szerint bíró egyszerre bíró és tanú nem lehet egy ügyben, ugyanakkor tanúskodhat olyan esetben, amely nem érinti a hivatalát,39 ám semmilyen ügyben önmaga bírája ne kívánjon lenni, mondja az artikulus; tehát a szabály megtiltja, hogy olyan esetben ítélkezzen, amelyben érintett.40 Ennek fennforgása esetén a korszak kútfői a nemesi és városi jogban egyaránt gyanúsként (suspectus) ítélték meg, aki előtt nem volt tanácsos ítélkezni.41

Említettük, a bíró igazságszolgáltatási és igazgatási feladatokat egyaránt ellátott, amely ügyeket a hét meghatározott napjain intézett.42 Amint a pénzbíró esetében utaltunk rá, hétfőn, szerdán és pénteken. A tárnoki városok közül Pozsonyban hétfőn, majd szerdán is,43 Kassán kedden és pénteken törvénykeztek.44 Általános európai gyakorlat lehetett, hogy a bíróság a törvénykezési napokon napkeltétől napnyugtáig, a vesperas idejéig (télen délután négyig, nyáron ötig) ülésezett. Ezt mondja a magdebur34 Bj. 206. sz.

35 Bj. 35. sz. 202. sz.

36 Bj. 16. sz. 310. sz. Vö. Bj. 237. sz.

37 Bj. 16. 310. sz.

38 Bj. 352. sz.

39 Bj. 244. sz.

40 Bj. 224. sz. Vö. Selmeci jogkönyv 8. sz. In: Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár III. Pest, 1862. 206-228. p. Új kiadás: FUCHS Péter: Selmecbánya város középkori jogkönyve. Budapest, 2009.; Kassa 1404. évi 15. törvénye. In: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye II. kötet II. fele. A tiszáninneni törvényhatóságok jogszabályai. Összegyűjtötték, felvilágosító, összhasonlító jegyzetekkel ellátták: Dr. Kolosvári Sándor és Dr. Óvári Kelemen. Budapest, 1890.

41 Hajnik Imre 1899. 149. p.

42 Bj. 168. sz.

43 RelkoviC NÉDA 1905. 193. p.

44 Király János 1890. 391. p. 57. sz.; Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen 1890. 81. p. 30. sz.

95