Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
meg a jogkönyv az eskü letételének, amelyen az egész község megjelenhetett, megszervezését. Ugyanekkor tették le az esküt a tanácsurak, a pénzbíró és a jegyző. Amint a szövegből kihüvelyezhető, a céhmesterek szintén ekkor tették le esküjüket. A bíró egymagában esküdött, a tanácsbéliek kettesével vagy hármasával.26 A középkori Budán, amint a jogkönyvből értesülünk, két szintű bíráskodás alakult ki. A pénzbíró, akit a bíró maga választott, 40 vörös forint értékig ítélkezhetett, kisebb pénzadóssági ügyekben járt el. A vörös forint nevét bizonyára a színéről kapta. A pénzbírót a német esküdtek közül tetszése szerint választhatta a bíró.27 A város német és magyar nemzetiségű polgársága között kialakult ellentétre utal az, hogy a németek megpróbálták védeni eredeti jogaikat az egyre szaporodó magyar polgárokkal szemben a jogkönyv artikulusainak jogi erejével, amikor írásba fektették a bíró és a pénzbíró kötelező német származását, amit természetesen nem tudtak megvalósítani. A pénzbírói tisztségre választott esküdt helyére lépő polgár kiválasztásának jogával a jegyzőt ruházták fel.28 A pénzbíró a hét ugyanazon napjain: hétfőn, szerdán és pénteken ítélkezett, mint a bíró, a hét szombatján pedig az asszonyok ügyeiben.29 A pénzbíró alpénzbírót tartott, aki a bírósági végrehajtó szerepét töltötte be, ugyanis minden héten kétszer kiküldte az adósságok és bírságok behajtására, vagy a fizetésképteleneknél a foglalásra.30 A bírságok közül a bírói kilencedet és tizedet Buda és a tárnoki városok polgárai nem fizették, az idegenek ellenben igen.31 Ugyancsak a pénzbíró feladataként határozták meg a városi bíró képviseletét akkor, amikor tekintélyes uraság érkezett a városba, és előírták számára Bécs városához hasonlóan azt is, hogy keressen és biztosítson számára szállást.32 A pénzbíró mellett a pesti bíró választásában is részt vett a budai bíró, valamint a tanács. A jogkönyv szerint a pestieknek a budaiak adták a bírót, mégpedig egyet választottak számukra az esküdtpolgárok közül, akit a pestiek tartoztak elfogadni. E tekintetben azonban a jogkönyv csak óhajt fejez ki, ugyanis a pesti bírót valójában a pestiek közül nevezték ki a budaiak.33 26 Bj. 40-42. sz. Vö. Pozsonyi jogkönyv 163-168. sz. 316-417. p. 27 Bj. 29. sz. Vö. Jus. Táv. C. III. sz. „Demum verő minor Iudex, qui pecuniarum dicitur, per Iudicem maiorem electum, [...]”, C. VIII. sz. „Item minor Iudex, siue pecuniarum in debitis pecuniae, supra quadraginta florenos se extendentibus, iudicare non audeat, [...].” A pénzbíró választásáról szóló artikulust azonos tartalommal ismétli meg a Bj. 176. sz. 28 Bj. 30. sz. 29 Bj. 170. sz. Vö. Jus. Táv. C. VI. sz. „Item Iudex pecuniarum debet habere trés terminos iuridicos in singulis ebdomadis, videlicet feriam secundam, quartam, et sextam 30 Bj. 171. sz., Ssp. Tj. I. 53. sz., Swsp. Tj. 81. sz. A bírósági bírságokra 1. Hajnik Imre 1899. 442-450. p. 31 Bj. 301. sz.; Davori Relkovic Neda: Buda város jogkönyve. Budapest, 1905. 210. p. 32 Bj. 172. sz. Vö. I. Albrecht hercegnek a bécsiek számára 1296-ban kiadott privilégium levele. „Wir wellen auch, daz dehain unser marschalch oder swer an siner stat ist, ninder hintz dehainem purger gestte herwergen sül, an swo im der rihter hin zaige, der mit im reiten sol; und süln auch beide, der rihtaer und der marschalch, dehain miet darumbe enphahen, si herwergen, als zimlich und pillich sei.” In: Die Rechtsquellen der Stadt Wien. Hrsg.: PETER CSENDES. Hermann Böhlaus Nachf. Wien-Köln-Graz, 1986. 96. p. 3. sz. 33 Bj. 31. 215. sz. Vö. Kubinyi András 1973. 84. p. 94
