Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
pon az esküdtek élükön a bíróval körbe jártak a városban, és megmutatták magukat a polgároknak, akik házuk előtt állva szívesen fogadták őket. Aki pedig úgy gondolta, csatlakozott hozzájuk, és a bírót a házáig kísérték, ahol a bíró, miután megköszönte a vele tartó polgárok tiszteletadását, elbúcsúzott tőlük.20 A szabad bíróválasztásnak, mint láttuk, több artikulust szentelt a Budai jogkönyv szerzője. E szabadságjogot nyomaté - kosítja azzal, hogy a 26. szabályban külön kiemeli: „a király ne helyezzen föléjük bírót, hanem legyen az ő joguk, hogy szabad akaratukból maguk közül válasszanak és állítsanak bírót, azt, aki a községnek e tisztségre jól megfelel.”21 A bíró tisztség elnyerése a polgárok részéről bizalmat és megtiszteltetést jelentett az illető személy számára. Akit megválasztottak, annak viszont kötelessége volt elfogadnia a döntést és ellátnia hivatalát, ha csak nem hozott fel tisztességes indokot akadályoztatására.22 Valótlan indokkal a feladatot visszautasítani büntetés nélkül nem lehetett. Aki nem akarta elfogadni hivatalát, első és második esetben öt városi márkát ( a budai márka súlya 245,53779 gramm ezüstöt tett ki) tartozott fizetni. A harmadik visz- szautasításkor az öt márka fizetésén túl, amelyet a város céljaira használtak fel, egy évre megvonták tőle a polgárjogot, és megszakították vele úgy a közösséget, mintha kiközösítették volna. Ugyanezzel sújtották a hivatalát ellátni nem akaró esküdtet három márka büntetése mellett.23 Megválasztásuk után egy évvel Szent György napján délelőtt a szentmise után, mielőtt az új bírót megválasztották, a bíró az esküdtek és a jegyző az egész község előtt lemondtak hivatalukról.24 Az ünnepi alkalom rendtartása a következőképpen alakult. Elsőként a bíró szólt, aki megköszönte a polgároknak, hogy a bírói tisztséget rá ruházták. Majd visszaadta azt a polgárok kezébe, és a kezében tartott zöld ágacskát vagy fehér pálcát, a bírói hatalom szimbólumát a földre helyezte. Az esküdtek előbb német majd magyar nyelven ugyancsak megköszönték a polgároknak, hogy a bizalmukkal egy évre megtisztelték őket, és ugyanezt tette a jegyző is. Ezek után a polgárok nevében egy tekintélyes, arra méltó társuk köszönetét mondott végzett munkájukért a hivatalukat letett tisztségviselőknek, és kérte őket, hogy tanácsaikkal tovább segítsék a községet. A jogkönyv leírja azt a szöveget, amit a bírónak és a többi tisztségviselőnek ezen alkalomra előírtak.25 Amint említettük, a bíró, hogy hiteles legyen tisztségében, ünnepélyesen esküt tartozott tenni arra nézve, hogy a város érdekében cselekszik, híven megtartja a kialakult szokásjogot és igazságosan fog ítélkezni. A hivatalban lévő bíró feladataként határozta 20 Bj. 57. sz. 21 Bj. 26. sz. Vö. 24. 25. 32. sz. és jegyz. 22 A bírónak nemcsak joga, hanem kötelessége ítélkezni, tehát hivatalát ellátni. A gondolat a Bibliára vezethető vissza. (Szám. 25. 4-5.) Átveszi a Sváb tükör eszmei, elvi, gondolati alapvetésében a Bevezetőként álló Királyok könyvében (4d-4e). Idézi Antal Tamás 2012. 234. p. 23 Bj. 35. 36. sz. 24 Bj. 58. sz. L. a Pozsonyi jogkönyv és a Tárnoki jogkönyv hasonló tartalmú rendelkezését a 14. sz. jegyzetben; a bíró hivatali idejére 1. IV. Béla, IV. László és Zsigmond királyoknak a 13. és 16. sz. jegyzetekben hivatkozott okleveleit. 25 Bj. 59-61. 64. sz. 93
